A föld szaga jó. / Nyilvánvaló, hogy nincs halál.
A farkas pofája a bicepszén volt, a szeme a deltaizmán, a két füle hegyét a trikó ujja eltakarta. Nem olyan megtépázott farkas volt, mint amilyenek az Alpokban kóborolnak, nyúzottak és óvatosak, akár a tolvajok. Ez a Nagy Észak farkasa volt, tömött bunda, szilaj tekintet nézett rá az öccse karjáról.
Az igazán nagy gondok akkor kezdődtek, amikor a jobb szeme alatt elkezdett nőni az a valami. Először pattanásnak nézte, de semmilyen házi praktika hatására nem múlt el, sőt egyre nagyobb lett. Amikor megnyílt a közepe, herpeszre vagy fertőzésre gyanakodott. Aztán egy reggel arra ébredt, hogy kétféleképpen látja a világot.
Csak azt mondd meg, / hova üljön az ember, / ha kint mindig túl hideg van, / és bezártak bent az éttermek?
Constantin egyetlen határozott mozdulattal megrántotta a láncot, s az állat abban a pillanatban két lábra ágaskodott. Tömör teste lassan, imbolygó léptekkel mozgott a férfi irányítása alatt, táncra emlékeztető mozdulatokkal.
Aztán a lelkész kissé vonakodva hozzátette, hogy tulajdonképpen van egy feketén működő konyha a templom gazdasági épületében. Azt mondtam, hogy a szín itt lényegtelen, rendben lesz.
A bűntudat az ölembe ült. Hideg és nyirkos karját a nyakam köré fonta. Arcát az enyémhez nyomta és a fülembe suttogott.
az anyám nem érez rossz energiákat / még szerencse olyankor az ember mindent elront
Trollok, a három ajtó, az erdő. Beszélő állatok, állattá változott emberek. Boszorkányok, földművesek, királyok, barlangok és föld alatti paloták, farönkök, cserfes királykisasszonyok, mostohák, öreg szülék, hegyi pásztortanyák, kéklő hegycsúcsok. Már gyerekkoromban sejtettem, hogy a mesék rejtegetnek valamit. És hogy a titkuk fontos.
Tisztában kell lenni a reménytelenséggel. Beleszületik az ember, akár egy családba, és megörökli, mint a nevét. Lehet nem gondolni rá, de felesleges letagadni vagy küzdeni ellene.
Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe
a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.
Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?
Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.
