Biztos volt benne, hogy a sok kuki mindent tönkretesz. Benne még csak egy volt, és tessék, ötvenévesen az Akváriumban takarítja a katicapöttyösen hagyott vécéket, a férje börtönben, és van egy tökkelütött fia, aki egy lottószelvényt sem képes megvenni neki, hiába kötötte a lelkére.
Később e gőzeltávolítást segítő műveletről mindig a bennszülöttek jutottak eszembe, és a fölkoncolt Cook kapitány, szerencsétlent azért aprították miszlikbe, mert a helyi törzsnek egyik percről a másikra hirtelen megváltozott az istenszemlélete.
egy találkozás nem arról szól, / hogy valakit mindenáron lenyűgözzek, / hogy fajlagosan minél többet / megmutassak nagyszerűségemből.
Azóta / búcsúdalokat hallgatok.
Dermedten állt, mint egy kis kerék, / bonyolult felfüggesztettségben
A letűnt korok maradványából okulnak majd. // Egyszer megcsodálják.
A grafithegy vénámon fejére / állított hegyvonulat.
Azt éreztem, minden mondat, ami a hisztériáról szól, diagnózis eddigi írásaimra. A valósághoz való kötődés küzdelmének szomatizálása – ez volt minden mondatom.
Egy kimérő kancsó szorításában / lebegett a túlvilág / és az élet között, / tehetetlenül.
Oda kell nyújtanom neki, hogy biztos legyen benne, az övé is. Nem véletlenül, nem tévedésből, nem megszerezte, nem elvétettem, hanem átadtam, megosztottam, ugyanazzal a szándékkal, amivel most védelmezem.
A szobának nincsenek ablakai, csak vastag farönkökből felhúzott falai. Eddig sötétben ült itt mindenki, merül fel bennem a kérdés. A férfi válaszát tisztán értem, még ha számomra ismeretlen nyelven szól is.
Az első tompa puffanásra riadtam fel. A Bestia lendületet vett, de az ajtót elvétve a falnak rohant neki teljes erőből. Nyugalom, csitítgatott Zs., előbb-utóbb kifárad, és lefekszik aludni. Nem tudtam megnyugodni, a folyosóról vészjósló morgás szűrődött be. Felpattantam az ágyról, és azonnal öltözködni kezdtem.
Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe
a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.
Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?
Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.
