de hiába forrt össze szent stigmám és hiába szórom szét rózsafüzérem és hiába tépem szét démonaim és hiába támadok fel az egymáshoz varrt két döglény fölött a táncparketten barázdáim tovább mélyülnek river sírjáig és a föld középpontjáig és még azon is túl amíg meg nem rokkantják amíg szét nem törik testem világát

jöttek nem is dörömböltek nem vártak ajtónyitást vendégszeretetet kávét vizet süteményeket ők nem vendégeskedni jöttek hanem gyilkolni ölni vért ontani az én véremet mert túl sokat tudtam én hogy egy idő után baj leszek nekik miért hoztam fel magamhoz alexet ó miért 

mi lehetne megrendítőbb / a különböző kontinensekről egymás mellé / hordott fajok kavalkádjánál

A kanapé alatti sötét / világ mindörökre bekebelezte.

Pár napot otthon töltöttem Kézdivásárhelyen, amikor felkérést kaptam erre a téli lapszemlére. Ez aznap történt, amikor véletlenszerűen szembejött a hírfolyamban: megjelent egy kritika a kötetemről a Kalligram októberi számában. Kézdin a leggyorsabb hozzáférési lehetőségem az volt, hogy előfizettem a Szófa oldalára. 

Tudom, hogy a gleccser rétegei mozgásuk közben mindenféle hangot adnak ki: vonyítanak, morognak és csattognak. Most azonban a gleccser éppen hallgat, hagyja, hogy sétáljak a felszínén. Több százezer éve van itt, és néha úgy érzem, szórakoztatják a fúróim és a jégcsákányaim.

Egyszer bodobácsok állták körbe a Nagy Hős halotti szertartását, egy különösen nagy szarvasbogártetemet, amit aznap délelőtt találtam. Virágokat gyűjtöttem, és loptam egy kicsit a mama parfümjéből a ceremóniához. Nem akartam, hogy meghallják a felnőttek, ahogy én, a főpap, halotti beszédet mondok. Átsegítem a nagy szarvast a túlvilágra. 

Majrés vagy, unokám, mondaná a papa, és nevetne. Jobban fél az tőled, mint te tőle. Ezzel már gyerekkoromban sem értettem egyet, meg is mondtam neki. Ez fel mer rám mászni, én meg ránézni se merek. Erre még jobban nevetett, gondolom, hogy a büszkeségét leplezze.

A móló esti fényben, / a hattyú enni kér. / Kérdőjele nyakának / válaszra várna még.

 „Jézus Krisztus születése pedig így volt: Mikor jegyben volt az ő anyja, Mária Józseffel, minekelőtte egybekeltek volna, viselősnek találtatott a Szentlélektől.
József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember volt, és nem akarta őt gyalázatba keverni, el akarta titkon bocsátani.
Mikor pedig ezeket magában elgondolta, ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet; mert a mi ő benne fogantatott, a Szentlélektől van."

Karácsonyi sorozatunk témája a megszületés. Három kortárs szerzőt kértünk fel, hogy meséljék el azt, amit József elhallgatott. 

 „Jézus Krisztus születése pedig így volt: Mikor jegyben volt az ő anyja, Mária Józseffel, minekelőtte egybekeltek volna, viselősnek találtatott a Szentlélektől.
József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember volt, és nem akarta őt gyalázatba keverni, el akarta titkon bocsátani.
Mikor pedig ezeket magában elgondolta, ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet; mert a mi ő benne fogantatott, a Szentlélektől van."

Karácsonyi sorozatunk témája a megszületés. Három kortárs szerzőt kértünk fel, hogy meséljék el azt, amit József elhallgatott. 

„Jézus Krisztus születése pedig így volt: Mikor jegyben volt az ő anyja, Mária Józseffel, minekelőtte egybekeltek volna, viselősnek találtatott a Szentlélektől.
József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember volt, és nem akarta őt gyalázatba keverni, el akarta titkon bocsátani.
Mikor pedig ezeket magában elgondolta, ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet; mert a mi ő benne fogantatott, a Szentlélektől van."

Karácsonyi sorozatunk témája a megszületés. Három kortárs szerzőt kértünk fel, hogy meséljék el azt, amit József elhallgatott.