Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Élő Csenge Enikő: A transzcendentális filozófia egyik alaptézise szerint megismerésről csak érzékiség és értelem együttműködésekor beszélhetünk

Fotó: Vincze Márton

szóval mit kezdjek ezzel a krisztálytiszta gyűlölettel, / mert az egészen világos, hogy se szó, se könny nem használ, / nem fognak rajta a ponyvaregény-gesztusok

Bővebben ...
Műfordítás

Justin Quinn Short Song című versének fordításai az Ír Műhelyből

Fotó: Tereza Límanová

A busszal a Stephen’s Greenig megyek, / Körülöttem péntek esti forgatag, / Talán egy kis zug még valahol szabad, / s a lárma elől ott elrejtőzhetek.

Bővebben ...
Költészet

Dóczy Bianka Anna: Erőtér

Fotó: Kőrösi Kata

Beszélgetünk és nem vérzik / a nyelvem, / pedig a dolog / természeténél fogva / kikezdi

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Halmi Tibor a Litmusz Műhelyben

Fotó: Litmusz Műhely

Vendégünk volt Halmi Tibor költő, kritikus, szerkesztő, irodalomszervező, aki szerint az irodalom időpocsékolás, azaz időkitöltés, azaz az időből való kiszakadás mind olvasói, mind írói szemszögből.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Halmi Tibor - Kerber Balázs - Körtesi Márton: A dolgok bolyha

Fotó: Litmusz Műhely

A kedély, / a kedély akár egy zuhanyrózsa júliusban, / szikkadt szirmai nem fednek semmit.

Bővebben ...
Költészet

Vasas Tamás versei

Fotó: A szerző archívuma

az ilyesmi sem lehet különb, / mint bármi egyéb, ami csak ember, / ami csak váladék, gennyes / papír a szemétben

Bővebben ...
Műfordítás

Francesca Ranza: Carlotta

Fotó: a szerző archívumából

Mondanom kellett volna neki valamit, mint például „miért vagy úgy oda, Carlotta, ennek semmi értelme, mind ugyanúgy szerencsétlenek vagyunk, mind ugyanarra a tragikus sorsra vagyunk kárhoztatva.”

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Irodalom apokalipszis idején ‒ folyóiratszemle 2024 őszén

Montázs: SZIFONline

Újra meg újra meglep, hogy az egyre nehezebb kulturális és gazdasági körülmények közepette az egyes irodalmi folyóiratok milyen magas színvonalú lapszámokat képesek kihozni a nyomdákból. Úgy tűnik, lehet bármilyen mély a mocsár, a lótusz megleli a módját, hogy felemelkedjen. A napról napra veszélyeztetettebb folyóirat-kultúra relevanciáját, úgy gondolom, az alábbi, általam választott lapszámok háromszorosan igazolják.

Bővebben ...
Próza

Bethlenfalvy Gergely: Fekete prizma (részletek)

Fotó: Bethlenfalvy Péter

Amikor a keskeny résen át fénypászma hull az alkimista szobájába és felragyogtatja a kristályokat, gömböket, triangulumokat, a jelenség éppúgy ámulattal tölti el, mint egy mérték szerint szerkesztett körmondat, amelynek utóbb egyetlen pontján megszegik rendjét vagy elrontják ritmusát.

Bővebben ...
Költészet

Déri Anna: Hagyom

Fotó: Kovalovszki Rita

egyik születésnapomon küldte át nekem őket, / azóta nem fogadom a hívásait

Bővebben ...
Próza

Szabó Benedek: A védnök

Fotó: a szerző archívuma

A férfi furcsállta, hogy őt, a díj védnökét meg sem említették, pedig mégiscsak rajta keresztül sikerült elérni, hogy az elöljáróság rábólintson az eseményre. Ha senki sem udvariaskodik, ő sem fog másképp tenni, gondolta. Hanyagul M. elé sétált, gratulált a díjhoz, kezet csókolt neki, majd elkezdte kihúzkodni az égszínkék kötőtűket a nyakából.

Bővebben ...

Nyerges Gábor Ádám versei

Egy ember konzerválása nem szórakozás, / de nem is mindig gyászmunka. Evidencia. / Két óvodásmosolyú fiatal egyén halad / hazafelé egy feltúrt utcán, a rájuk /sötétedett nyárban-őszben.



Egy ember konzerválása



A volt szeretők múzeuma egész napos
nyitvatartással, ingyenes belépéssel
várja (haza) egyszem látogatóját.
Felhalmozott anyaga mindenki más
számára értelmezhetetlen. A kiállított
tárgyak eszmei értéke az elmúlt
kapcsolatok végkicsengésétől és
kronológiai sorrendjétől is függ.
Noha időről időre megesik bizonyos
háztartásokban a gyűjtemény alkalmi
rostálása, a kiállítás nagyobb részt csak
bővül. A tárlat részét nemcsak tárgyak,
fényképek, dokumentumok, eltett jegyek,
plüssállatok, levelek és egyéb kategóriájú
szuvenírek képezik, fő attrakciója épp a
virtuális részleg, melyben emlékképek,
de akár le nem élt idők részletgazdag
forgatókönyv-változatai is előfordulnak.
Egy ember konzerválása nem szórakozás,
de nem is mindig gyászmunka. Evidencia.
Két óvodásmosolyú fiatal egyén halad
hazafelé egy feltúrt utcán, a rájuk
sötétedett nyárban-őszben. Ennek egy
idő után pusztán dokumentumértéke van,
a szereplők mondták már, mondják még
másnak is, hogy szeretlek. A jelenet
azonban tucatjellege és egyedisége
mián egyaránt felbecsülhetetlen.
S mikor újra megismétlődik, sajátos és
megismételhetetlen módon, sokadszor is
pontosan ugyanúgy, bájos és szívszorító
egyszerre, ahogy a résztvevők újra meg
újra feltételezik, hogy ezúttal majd
nem lesz konzerválás, nem egy időszaki
kiállítás bővül, mikor apró darabokkal
gyarapítják a gyűjteményt, melyeken
szinte már előre virít a következő,
talán, szoronghatnak, mégsem
hozzárendelhető katalógusszám.

 

egy hallomás érzete / inkák


annyi kultúra van.
szerte a világban, de a közelben is.
még értelmezni is tudja, tudná.
értelmiségi ivadék.
aztán mégis csak az emberi test.
a geniátáliák figyelemdiktatúrája.
áh.
pedig annyi kultúra van a világon.
vannak, voltak például az inkák is,
azokról hallott már?
hogyne hallott.
mindenről hallott.
arról is, amiről nem.
érzésre. tudja, milyen érzete van
egy hallomásnak.
az már majdnem olyan, mint
majdnem ismerni valamit.
ami pedig épp olyan, mint
maga az ismeret. az értelmezés.
értelmiségi ivadék.
pedig a filharmonikusok.
a reneszánsz. európa!
de amott már lehajol,
nyújtózkodik, biggyeszt
vagy ajkába harap, hajába túr,
feszülő ruhán igazít egy emberi test.
pedig annyi de annyi. áh.

 

Fegyelmezné az ember


A meglepődés a pancserek műfaja,
hamvas, ostoba naiváké. De minek.
Minek e pár másodpercnyi, ripacs
bábszínház az ember arcán, pusztán,
hogy leleplezd magad, hogy végképp
egyértelművé tedd, nincs annyi eszed,
hogy rájöjj, mi történik. Mikor a párod
megvallja, hogy már nem szeret, mikor
a gyerek elárulja, hogy függő, mikor
az orvos közli, hogy a beteg, sajnos,
menthetetlen, egyáltalán, mikor bárki
bármit el akar mondani – miért is ne
fegyelmezné az ember az arcvonásait,
és felelne csak ennyit, pókerarccal:
tudom.

 

Nyerges Gábor Ádám író, költő, szerkesztő (Apokrif, Art7), az ELTE BTK 1945 utáni magyar irodalom programjának fokozatszerzés előtt álló doktorandusza. Új, Mire ez a nap véget ér című regénye 2020-ban jelenik meg a Prae Kiadónál. Legutóbbi kötete: Berendezkedés (Prae Kiadó, 2018).