Áfra János: Áttörve hullámon, ködön

Részletek

Írta: Áfra János

Örökségem ezer éve / földből lassan kikeverve

Lent a trágya, rothadt szalma,
halk gyászolók tiszta alma,
barlangcsendben vágyuk csitul,
most akarat, árny aláhull.

Anyám bennem – ő belőlem,
én belőle hogyan lettem?
Rongyos csipke koponyája,
sárujja az eget vájja.

Lángszikra ír levegőbe,
látatlan kéz vezet körbe,
ködhabon át fénylik lámpa
égfolyásból földtojásba.

Alábukik köd a ködbe,
az ősanya sós testébe,
sós test tengeranyagába,
örök anyag magányába.

Szívem ide érte hoztam,
földön fényem szerteszórtan,
érintésre, nevetésre
tanít, felejt majd cserébe.

Örökségem ezer éve
földből lassan kikeverve,
csöndem nélkül, meztelenül
élénkségem hozzáenyhül.

Ha föld összetöri arcom,
eltakarva ölbe hajtom
ősz sóhajjal, csillagok fenn,
az illatos halálködben.

Fehér ajkon fehér hang szól,
hó özönlik kis szájából,
ég szent teste, ködlik karja,
rózsalángban koponyája.

Meleg szemek vad vizében
forrong minden már felélten,
kegyelmesen-kegyetlenül,
az ősbe hullva legbelül.

Áfra János 1987-ben született Hajdúböszörményben, Horváth Péter irodalmi ösztöndíjas és Sziveri János-díjas költő. Az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Művészetelméleti és Médiatudományi Intézetének docense. A KULTer.hu kortárs kultúrportál alapítója és tíz éven át főszerkesztője, jelenleg az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat szerkesztője. Legújabb verseskötete Kitakart anyám címen jelenik meg 2025-ben.