Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Rab Zoltán

Markó Béla versei

Egy városi kertben, a szinte / egymásba kapaszkodó házak között? / Felgyújtanánk a várost

 

AZ ÖRÖKLÉTRŐL

Kora tavasszal megjelenik a rigófütty
a szomszéd kertből áthajló fa tetején.
Nézem, hogy mindig a legmagasabb
ágról hallatszik órákon át. Onnan fentről
hamarabb észre lehet venni a veszélyt.
Bár így a rigófüttyöt is sokkal könnyebb
tetten érni. Ha látni akarsz, látni fognak
előbb-utóbb téged is. Vagyis hallani inkább.
Egyébként az idén a rigófütty átköltözött
a ház előtti akácra, ugyanis a szomszéd
kivágta a kerítés mellől a fát, mielőtt
Arany János fülemiléjének példázatához
jutottunk volna. Az a fontos, hogy mégis
visszatért hozzánk a zene. Nem biztos,
hogy a rigó is. Talán ugyanaz. Talán más.
De mindenképpen Stradivari. Ez kell
a remekműhöz. Mint ahogy kellünk mi is
a láthatatlan Istennek. Hogy szólhasson.
Mi változunk, de ő nem. Változatlan
dallam, változatlan ritmus. Visszajön
akárhányszor, és egyfolytában zeng a fán.
Ismét úgy ébredek hajnalban, mint tavaly,
és ismét elmondom ugyanazt, mint ezelőtt
egy évvel. El fogom mondani jövőben is.
Vagy nem. De majd elmondja más. Néha
válogat köztünk a teremtő. Ágról ágra
száll a rigófütty. Vagy rigóról rigóra.
Nem a rigóhoz imádkozom, hanem
a rigófüttyhöz. Mert csak ő halhatatlan.

 

TAVASZI PÉLDABESZÉD

Fiatal meggyfa. Csak tavaly ültettük.
Még gyermek. Van egy barackfánk is.
Nagyjából egyidősek. Legalábbis
egyszerre kerültek hozzánk. Itt valóban
szeszélyes az április. Napokkal előbb
tudtuk, hogy fagy lesz. Akár mínusz
öt vagy hat is. Virágzott már a meggy,
és készülődött a barack is. Kutyát vagy
macskát be lehet vinni a házba. De egy
meggyet vagy barackot? Felnyalábolni,
ölbe venni és ott altatni az előszobában?
Ez csak képes beszéd persze, hiszen
jól tudom én is, hogy füstölni szokás
ilyenkor. Egy városi kertben, a szinte
egymásba kapaszkodó házak között?
Felgyújtanánk a várost. Már didergett
este a két embermagasságú csemete.
Akár Janus Pannonius mandulafája.
Történelmi hagyomány, hogy sietünk.
Aztán mindig mindenhonnan elkésünk,
ahogy egy másik költő írja. Nincs időnk.
Vagy időérzékünk. Nem folytatom.
A bátrabb meggy virágai lefagytak.
Mellette a gyávább barack átvészelte
az éjszakát, és most már gömbölyödnek
a pelyhes gyümölcsök. Él a meggy is,
de az idén nem terem. Bátorság? Gyávaság?
Sietség? Késés? Mérséklet? Lázadás?
Ki-ki a saját törvénye szerint. Füstölnünk
kellett volna. Virrasztani. Nem lennénk jók
mindenhatónak. Ki-kimegyünk a kertbe,
óvatosan végigsimítjuk a napról napra
színesedő barackokat. Hallgat a meggyfa.

 

Markó Béla 1951-ben született Kézdivásárhelyen. Költő, esszéíró, szerkesztő. Magyar–francia szakot végzett Kolozsváron 1974-ben. Számos verseskönyve, esszé- és publicisztika-kötete jelent meg. Több könyvét lefordították románra, jelent meg kötete franciául, angolul és spanyolul. Legutóbbi könyvei: Autóbusz Kufsteinba. Újabb versek. Kalligram, Budapest, 2024; Kufárok a templomban. Szonettek 2019–2024. Bookart, Csíkszereda, 2024; A nem létező ország. Próza. Kalligram, Budapest, 2025. Marosvásárhelyen él.