Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

és megkezdtük életünk leghosszabb repülését
és leszálltunk
és megkezdtük életünk leghosszabb repülését

arccal csapódni az óceánba
kutyákkal aludni törött napágy alatt
menni menni menni péksüteményt venni

arra ébredtünk hogy lőnek
nem védett a szúnyogháló
Patrik megmarkolt egy villát és az

ajtó mögött ölni készen meglapulni
vészkijárat után matatni egy idegen világban
lélegezni nevetve fellélegezni

hiszen tűzijátékot lőttek a majmok ellen
volt már papucsunk és papajánk is
hiszen erre vágytunk

egymás hátát lapogatni
éjjelente meccset nézni rozoga laptopon
közös szörfleckéket venni közös naplót írni

legjobb barátaim Patrik Feri
ott hagytam őket a déli parton
mikor megsejtettem amit mindig tudtam

szabadnak és kíváncsinak lenni
tehát jól érezni magam
kizárólag egymagamban

kizárólag egymagamban
mentem mentem mentem ezer évig mentem
egészen hazáig mentem

megjavítani vagy
megsemmisíteni vagy legalább
eltitkolni Gerda elől

ezt a magamra mért ostoba jóslatot
ezt az önsorsrontó ezt a ezt a
néztem ahogy nézi ahogy kifogyok a szóból

arccal csapódni a régi-új magányba
sodródni a hullámok közt mint egy hulla
és a hullámok közt találkozni veled

te másik sodródó
te legszebb fuldokló
mondd hogy te is játékból úszol az életedért

szabad kapaszkodni belém
mondd hogy szabad kapaszkodni beléd
adni adni adni felszínen maradni

milyen jó hogy nem ér le a lábunk
szárazföld a láthatáron
milyen jóslatról kérdezel

Purosz Leonidasz 1996-ban született Szegeden, verset, színházi szöveget, egyebeket ír. Harmadik, Honvágy című kötete megjelenés előtt áll.