Szabó Imola Julianna versei

Részletek

Írta: Szabó Imola Julianna

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

letakarni

a gyűszűért zuhantunk
a panelházak alá
éjjelre negyven fok
tartja a beton a hőt
mint szürke újszülött
az anyaméh vizét
kifolyik ujjaid között a vérsár
fájdalmaid cementes anyaga
megakad a vénán

attól nem leszel szülő
ha vajúdni tudsz

másnap már nem beszélsz
hozzám
a világ élei
felsértik tenyerem
csak építem a tornyokat
bábeli szótagok
mintha a távolodás
díszleteiben ringatóznék

az égtájak gombostűk
bélésként csúszik szét
az éjszaka
áztatod és áztatod
testedben a foltokat
hátha feloldódnak
de megtanulnak úszni
pikkelyes és kemény
kérges vázuk
átalakít
hiába takarod
hiába varrod össze a függönyt
kilakoltatás előtt

évek óta
ázik a fal

elásni

lámpasor a ház előtt
a sír körül a gyászolók
fekete fogak
földbe zárják
az elvett gyerekkorod
de nem sírsz

nincs több álruha
nem lesz többé
szem és száj nélkül
betonra rajzolt hatféle anyád
nem lesz kínos másnap
se kövek se karcok se üvegek
az ajtón a kilincs nem a gyomrodba hajlik ha hazaérsz
csak a szavak
azokat hova nyeld
ne tudja senki
hogy nem érzel
csak megkönnyebbülést

túllesni

akkoriban halnak akartalak látni
úgy könnyebb volt elképzelni ahogy zugokba
iszod be görcsös tested
a mélyre úszók gyomorszája alatt
egy ujjnyi kupica hosszúlépés
mérhető a távolság két élet között
mint az ujjaim nyoma amikkel álmomban
fojtogattam azt a másik nőt
aki elitta anyámat

nem oldódott fel akkor se az a sok téves
vagy pontos mondat
amik hordalékként kísérték a gyerekkort
aki hamar nő fel az hamar fog megdögleni is

ha kinyitom a szemem madárnak látlak
aki nyelvével mossa el a vitrin sarkait
a kedély űrmértékét színtelen szorongással tölti meg
a papír nem felejti a tintát
kitöltés helyén anyja neve

súlyom nélkül emberré nősz
hús és vér mozdulatlan
betonépületté

a tehetetlenség
termése vagyok
sosem tudtalak eltántorítani
a megrögzött szokás a betegség cementje
nem tudok se építeni se rombolni
csak nézni ki az ablakon
mintha partot keresnék
az emeletről

ha lehunyom a szemem már nem
látlak magam előtt
aki élőt gyászol
a zivatar tűjével hímzi magára a páncélt
mielőtt gömbölyödő árnyú
falevél lesz

Szabó Imola Julianna (1984) író és grafikus. Eddig nyolc saját könyve jelent meg. Különféle hazai és nemzetközi művészeti díjakat nyert: Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj (2014), 50 Fiatal Tehetség Program (2015), Szép Magyar Könyv Díj (2015, 2016), Írók Boltja Irodalmi Ösztöndíj (2016), Molnár István-fődíj (2016, 2018), WFA/Lengyelország Ösztöndíj (2020), Erzsébetvárosi Irodalmi Ösztöndíj (2022), Évfordulós Illusztrációs Fesztivál (2023), Jean-Jacques Rousseau Fellowship (2025).