Horváth Florencia: Feszül

Részletek

Írta: Horváth Florencia

Végül mindig híd jön

Negyedikben hittanórán
megnéztük A Passiót.
Jézus szenvedése nem érdekelt,
a Sátán miatt rémeket álmodtam.
Nem komfortos ez a test,
minden tagja húz lefelé. 
A mélyből csak az erősek 
és a gonoszak tudnak feljönni.
Mindig jó, elég jó akartam lenni.
Csodálom, megvetem, 
megvetem, csodálom
a lányokat, kik hipnotizálják,
akitől valamit akarnak.
Bementem apám szobájába,
húsvét volt, éjfél, az M1 fénye a háttérben.
Valami ártatlan kérdés miatt indultam,
hallottam a kígyó közeledését, 
hátat kellett volna fordítani,
nem bírtam levenni szemem a tévéről.
Húz lefelé a női test,
amitől félünk, legbelül az vagyunk.
Földrajzórán a hidakat tanultuk:
Margit, Lánc, Erzsébet, Szabadság,
letakartam a tankönyvben, mi jön utána.
A csalásban a legszebb,
hogy látszódik a túloldal.
Végül mindig egy híd van.
Jön velem, amit elhagynék.
Nehezedik a váll, ferdül a gerinc. 
Amit férfiak fognak, a nők cipelik.
Karján kisgyerek ült,
arcát simogatta.
Megrettenek, ha közeledik felém egy kéz.
Lecsúszik, utat tör, nem érzi, 
szét akarnak szakadni szerveim,
ahogy a város szövete
a nála erősebb anyagtól.
Duzzad a Duna,
mint holdtöltekor a két mell.
Távolítja egymástól, ami összetart.
Löki kétfelé az oszthatatlant.
Elég a ráncokat és a fogakat ismerni,
kirajzolják az egész embert 
annak, aki kíváncsi.
Végül mindig híd jön.
És ha beomlik, tizenhárom marad.
Az az egy nem tényező,
csak hogy éppen melyik oldalon álltam.

Horváth Florencia (2002) költő, kritikus, a prae.hu főszerkesztő-helyettese, a FISZ Junior egyik műhelyvezetője. 2021-ben Móricz-ösztöndíjat, 2023-ban József Attila
Irodalmi Támogatást nyert. 2024-ben a Salvatore Quasimo Költőverseny Különdíját vehette át, 2025-ben elnyerte Vas Vármegye Prima Díját. Ugyanebben az évben
jelent meg Hiátus című verseskötete a Kalligram Kiadónál. Jelenleg második verseskötetén dolgozik.