Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)
- Részletek
- Írta: Tóth Vivien
A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.
- december 31.
Elfáradtam, pihenhetek?
Délután Zita és Szabina is hazamegy, főzni kell a férjeiknek. Én elfelejtem, hogy szilveszter este van, túl szoros a program. A mai foglalkozásnak nincs témája. Az osztály minden lakója részt vesz rajta, még a nővérek és orvosok is. Mindenki bemutatkozik, az ápolók teljes névvel, nekünk elég keresztnevet mondani. Szabadon felvethetünk bármit. Laci kezdi. Ma kinyitott egy démoni kaput. Sokan átjöttek rajta, nemcsak rosszak, jók is, de nem szabad nyitva hagyni. Kérte Kristóf segítségét, hogy együtt végezzék el a varázslatot, ami visszaküldi őket. A pszichológus hálás, hogy megnyitotta ezt a témát, de arra kér minket, hogy átfogóbb kérdésekkel foglalkozzunk, ami az osztály egészét érinti. Botond jelentkezik. Látja, hogy köztünk is van valaki. A doktornőhöz fordul. A maga vállán ül egy manó, ami gonosz dolgokat suttog a fülébe, de nem szabad elhinni, mondja. Felakad a szeme, kezét kinyújtja, és túlvilági hangon szól hozzánk. A doktornő még azelőtt félbeszakítja, hogy átadhatná az üzenetet. Egyre lejjebb csúszok a székemben, egyáltalán nem félek ezektől az emberektől, de mégsem érzem, hogy közéjük tartoznék. Rezeg a mobil a zsebemben, még nem nézhetem meg. Botond folytatja. Futkorászik körülöttünk egy démon, aki nem tudja eldönteni, hogy kibe költözzön bele. Új szabad testet keres, jól vigyázzon mindenki!, és újra fennakad a szeme. A doktornő próbálja visszahozni közénk, de érzi, hogy egyre gyengül az ereje vele szemben. Rozihoz fordul, a hosszú, fekete hajú, kedves arcú lányhoz, aki mindig a lehető legkisebbre szokta összehúzni magát ültében. Hogy érzed magad Rozi?, kérdezi lágy hangon. Rozi megvonja a vállát, egyszavas válaszokat ad, közben Botond már a harmadik kaput nyitja meg és zárja be, a démon nem tudom, mit csinál, én nem látom. Mikor felnézek, kíváncsi szemek kutatnak engem is, de úgy érzem, csaló vagyok, túl jól érzem magam ahhoz, hogy ebben a körben üljek. Botond újra abban a dimenzióban mozog, mint mi, Laci arra kér minket, hogy fogjuk meg egymás kezét, és mondjunk vele egy varázsigét. A doktornő jelzi, hogy lejárt az időnk. Hé, van valaki mögötted, röhög Kristóf, és mutat Botond háta mögé. Botond beveszi, együtt röhög a két skizofrén.
Mikor visszatérek a szobámba, megállok az ablak előtt. A takarítónő nyitva hagyta. Amennyire a rácsok engedik, kidugom rajta a fejem. Balra egy Coop, jobbra egy dohánybolt. Alattunk elszalad egy kisfiú, utána az anyukája. Egy férfi lomhán rágyújt, a füstöt az ég felé fújja.
Van kedved játszani?
Hugó a szobám küszöbén áll, egy lépéssel sem jöhet közelebb. Van. Nyolc lapot osztok neki, nyolcat magamnak. Kék hatos. Arra csak kéket, vagy hatost lehet tenni, mást nem. Gyorsan pörögnek a lapok, felkiáltok, hogy UNO!, és már meg is nyerem. Hugó nem elégedett, eddig minden partit ő nyert másokkal szemben. Rácsap az asztalra, felugrok, nevetünk, hogy akár le is üthetne, van papírunk róla, hogy nem vagyunk normálisak. Nem kéne messze vinniük, csak egy emelettel lejjebb, a zártra, engem meg a traumatológiára. Elunjuk, hogy minden kört én nyerek. Előkerül a Scrabble. Hugó sok szót helytelenül rak ki, de nem töröm meg a játék ritmusát. Néha elszomorodom, mintha eszembe jutna egy gondolat, de, hogy mi, azt pontosan nem tudom. Aztán elmúlik. Hugó jó partner, elfeledteti velem, hogy ott ül a kisagyamon a sötétség, ami csak arra vár, hogy ne figyeljek oda. Szar, rakom ki, Hugó halkan kuncog, és megsimogatja a hátam. Most jó.
Lefekvés előtt elrendezem az éjjeliszekrény tartalmát. Egyedül vagyok a szobában. A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be. Persze, a hétvégén elintézem, mi történt, miért vagy kórházban, miben lehetek a segítségedre?, olvasom K. levelét, amiben arra válaszol, hogy minél előbb tüntesse el a maradék holmiját az albérletből. Most már minden rendben, nyugtázom röviden, és azonnal elküldöm. A démon vesztegel az ajtómban, majd tovább sétál.
- január 1
Az osztályon az év első napja csendes. Mindenki visszahúzódik a szobája magányába. Délután anyám meglátogat. Narancsot húz elő a zsákjából, amit később odaadok Botondnak, aki hálásan elmajszolja. Kiülünk a folyosó végébe. Egymásnak fordítom a két széket, közben mögöttünk járnak-kelnek a lakók, udvariasan köszönnek anyámnak. Arról beszélünk, amikor. Anyám a kezével játszik az asztalon, kis házat rajzol, napot, aztán egy pöttyös labdát. Amikor a nővéred elküldte az üzenetet, hogy ott fekszel, nem tudjuk hol, valahol, úgy éreztem, hogy bárhogy próbálok levegőt venni, nem megy. Nincs bennem szégyenérzet, eddigre tudatosul bennem, hogy ennek meg kellett történnie. Ott várt a sarkon mindig. Egyszer apád is öngyilkos lett, tör ki a nevetés anyámból. Ledöbbenve figyelem, ahogy a szájához szorítja a zsebkendőt. Na, nem komolyan, teszi hozzá. Meg akarta úszni a katonaságot, eljátszottuk hát, hogy begyógyszerezte magát. Szétszórtuk a pirulákat a földön, ő meg bevett pár szemet. De nem eleget ahhoz, hogy elkábuljon. Amikor kiértek az orvosok, éppen egy hatalmas csirkét akart felvágni, úgy kellett betenni a mentőbe. Vele együtt nevetek. Csak akkor hagyjuk abba, amikor halkan hozzáteszi, hogy azóta sem tud az ágyában aludni. Mert ott volt akkor.
Délután új szobatársat kapok. A külső ágyra kerül. Nem beszélünk sokat, ha igen, a felét nem értem. A nővér megkér, hogy figyeljem az infúziót, és szóljak, ha lejárt. A szobatársam nem mozdulhat. Pelenkát kap, miután kétszer is bepisil. A szobában erős ammóniaszag terjeng. Kint elhúz egy autó az ablakunk alatt. A szobatársam egyre jobban sárgul, megcsapja az orromat a jól ismert szag. Maga ugye nem iszik?, áll meg az ajtóban a kedvenc ápolóm. Lecseréli a szobatársam pelenkáját, új infúziót köt be. Nem szokásom, mosolygok.
Botond megnézi, hogy mi voltam előző életemben. A homlokomra tapasztja a kezét, együtt mondjuk a varázsigét, ami előhívja belőle a sámánt, akit ő csak Yugionak hív. Felakad a szeme, Rozival összemosolygunk, de közben leplezetlen kíváncsisággal várom az eredményt. Botond visszatér közénk, megosztja velem a tudását. Te a legfelsőbb házból való vagy, ahol tündérek táncolnak és énekelnek egész nap, mondja, muszáj vallást választanod, vagy a lelked örök kárhozatra van ítélve. Majd visszatérünk a Gazdálkodj okosanhoz. Nekem már minden szobám és felszerelésem megvan, de nem tudok kimenni a játékból, túl nagy az adósságom.
Este egy ír filmet nézek, amiben a halász fiúk úgy hajóznak ki a vízre, hogy nem tudnak úszni. A szobatársam halkan sikoltozik. Kapkodja a levegőt, nehezen fordul meg az ágyban. Feljebb hangosítom a filmet, a fal felé fordulok. Jaj, suttogja. Nem akarom hallani, nem akarom érezni az alkohol szagát, amit a szobába behozott magával.
K. kulccsal jön be a szakítás után két nappal. Megöleljük egymást, az a lila pulcsi van rajta, ami azon a reggelen. Leülünk ugyanoda, ahova akkor. Megfogom a kezét, az ujjait vizsgálom. Mikor megismertem, mutattam a barátnőmnek, hogy ő az. Szája előtt a keze, mosolyog. Ő lesz a férjem. A kivetített kép ott ül előttem, zokog, mondja, hogy hiányzom, erre én megkérdezném, hogy akkor miért ment el, de túl butának érzem magam. A nőről mesél, leállítom, őt nem engedtem be. Teát főzünk, kiszól a konyhából: Drága, te hogy iszod? Minden olyan mintha az a reggel csak egy rossz álom lett volna, amiből most közösen keltünk fel. Háromszor megy ki cigizni, háromszor jön vissza. Elfogy a Maci tea. Meggyőzőm, hogy még utoljára feküdjünk be közösen az ágyba, mintha. Megengedi, hogy megcsókoljam, szorosan magához ölel, nagyon szeretlek, zokogja.
Onnan tudom, hogy nem szeretlek, hogy meg tudtam tenni, mondja az utolsó emlékképem.
Tóth Vivien író, forgatókönyvíró és rendező. Prózai szövegei és versei többek között az Élet és Irodalom, a Műút és a Népszava hasábjain jelentek meg. Munkáiban gyakran foglalkozik az emberi kapcsolatok törékenységével, a veszteség és a vágy motívumaival, valamint a női tapasztalatok irodalmi és mozgóképes megjelenítésével. Filmes alkotóként részt vett több rövidfilm elkészítésében, amit hazai és nemzetközi fesztiválokon is bemutattak.
