Szirmai Panni: Szembogár

Részletek

Írta: Szirmai Panni

Zorka négyévesen látott egy vak koldust a piac mellett térdelni, a szemgolyója helyén fehér köd gomolygott. Látás helyett kenyérérét és aprópénzért rimánkodott.

ommatophobia

Zorkával nehéz szembenézni. Magabiztos, átlagos testalkatú, a szürke és a fekete árnyalatait viseli, a nadrágját a trendnek megfelelő hosszúságra hajtja fel, a frizurája univerzális. Szabadúszó grafikusként rugalmas az időbeosztása, csak annyit dolgozik, amennyit muszáj. Másfelől, a határidők irányítják az életét, deadline-tól deadline-ig él. Tudathasadásos állapot hétről hétre más ügyfél fejével gondolkozni, belehelyezkedni a tejterméktanács, majd egy csempe- és padlólap szaküzlet, vagy egy reklámügynökség profiljába. Zorka mégis mindig pontosan teljesíti a feladatokat, határidő előtt egy nappal küldi az anyagot. Az egyeztetéseken buzgón jegyzetel, fel sem néz a füzetéből. Ügyfelei megbízható munkaerőnek tartják. Látszólag egy szempillantás alatt átlátja a felmerülő igényeket, alapos, nem kapkod, rákérdez a problémákra, és mindent leír.

Zorka kerüli a szemkontatkust, ettől kicsit furcsa vele egyeztetni. A laptop képernyőjéhez beszél akkor is, ha a mellette ülőnek magyarázza a terveket. Ezen azonban könnyen felülemelkednek a megrendelők, mert Zorka hatékony.

Nincs fix munkaállomása, otthon dolgozik vagy coworking irodában bérel egy asztalt, ha a feladat úgy kívánja. Mindig más irodába megy, hogy új emberek legyenek körülötte, ne ismerjék ki a szokásait.

Szeret a tizedik emeleti panellakás ablakában ülni és nézni a város fényeit, az emberek nyüzsgését. Ilyen magasból nem látni az arcukat. Az otthona csendes, egyszínű tárgyakkal berendezett, főleg kaktuszokkal és igénytelen pozsgásokkal veszi körül magát. Sötétben szeret dolgozni, az íróasztali lámpa fénye mellett találják meg a legjobb gondolatok. A lakásban sehol nincs tükör, hogy ne kelljen a saját szemébe néznie. Egyedül él, de nem magányos. A barátai tudják, hogy szerda esténként felhívhatják, a futás utáni félórában boldogan beszél velük online.

Zorka nem szeret az emberek arcába nézni, nem szereti, ha érzi az arcán mások tekintetét. Csak otthon iszik kávét mert a kávézóban a frissen darálják a szemes kávét. Húst, halat, sőt tojást sem eszik, amióta egy keményre főtt tojásból kifordult a sárgája, mint egy szemgolyó. Kerüli a hüvelyeseket is (bab, borsó, lencse), a gömbölyű bonbonokat, a törökmogyorót, a mákot, mandulát, mandarint.

Zorka négyévesen látott egy vak koldust a piac mellett térdelni, a szemgolyója helyén fehér köd gomolygott. Látás helyett kenyérérét és aprópénzért rimánkodott. Zorka elborzadt, de nem tudta levenni róla a szemét, megbabonázta a látványt. Hazaérve megpróbálta kiszúrni a babái szemét, és fekete szemű embereket rajzolt. Az anyja megrémült a gyerek sötét lelkétől. Megjártak néhány pszichológust, de valódi problémát nem találtak.

Zorka azóta képtelen szembenézni az érzéssel, amit a szemek keltenek benne.

Nem szereti a szemfényvesztés, szempillantás, szempont, szemtelenség, szemetes, szemüveg, szemfedő, szemellenző, stb. szavakat.

Szemet rajzolni sem tud, ezért ha grafikusként ilyen jellegű feladatot kap, kénytelen hátulról, oldalról vagy sötét szemüvegben megrajzolni a figurát, de ez nem mindig lehetséges. Ilyenkor kihátrál a munkából, lesütött szemmel mormolva távozik az egyeztetésről. Értetlenül néznek utána, de nem hívják vissza.

Zorka negyedikes volt, amikor festék fröccsent a szemébe. Az anyáknapi virágcsokor megfestéséhez a rajztanár pöttyözéses technikát választott. Zorka lelkesen csapkodta az ecsetről a festékpacákat a papírra. Amikor a körbe rendezett padsorban a szemben ülő kislány hirtelen rápillantott, összeakadt a tekintetük. Zorka ijedtében eltúlozta a következő fröccsentést és a szemébe ment a halvány rózsaszín festék. Erős tempera volt, percekig próbálta kimosni a mosdó felett, de nem sikerült. Órákig nem látott arra a szemére, és addig könyörgött az iskolaorvosnak, amíg mindkét szemét bekötözte. Két hétig volt otthon, aztán egész általánosban felmentése volt rajzból. Az orvos nem talált maradandó károsodást, de Zorka nem hitt neki. Az anyja napokig zokogott bezárkózva, miután az orvos közölte vele, a lánya átmenetileg elvesztette a látását. Zorka ült a csukott ajtó előtt a kötés alatt szorosan lecsukott szemmel, és hallgatózott. Azóta nem bírja elviselni, ha valaki sír. Úgy érzi, ilyenkor cseppfolyóssá válik és kifolyik a szem a helyéről. Ő sosem sír.

Felnőve belátta, hogy nem lenne képes felnevelni egy gyereket, mert elkerülhetetlen, hogy a gyerek sírjon. Egy ideig bánkódott emiatt, de amikor utánanézett, mennyi született szemrendellenesség fordulhat elő, és milyen szemfertőzéseket kaphatna el élete során a gyereke, beletörődött. Azonkívül egy gyerekre elég gyakran rá kell nézni. Követelné a figyelmét, a hangját, a jelenlétét, fel kellene hozzá kelni éjszaka, kifolyna a szeme, ha sírna, ráadásul végig kellene néznie, ahogy a gyerek szeme eléri végleges színét. Sötétkékből földbarna vagy égkék. Könnyekbe és testnedvekbe fulladó éveken át minden percben szüksége lenne Zorkára az életben maradáshoz. Ez túl nagy ár.

Zorka azért lett végül grafikus, mert irtózik a front office munkaköröktől, az összes helyzettől, amikor emberek előtt kell beszélni (tanár, sales-es, ügyvéd, pap, közös képviselő stb.) vagy ahol neki kell közvetlenül rászegeznie a tekintetét valakire (szociális segítő, fényképész, manikűrös, orvos, jegyellenőr stb.). Ezért maradt a papír és hamarosan a képernyő, aminek csökkenthető a fényereje, a megfelelő beállítással egyáltalán nem látja benne magát. Az iskolai felmentés ellenére elég jól rajzolt, bár a figurákat leginkább hátulnézetből ábrázolta.

Egy szakmai kudarc után (akciós lézeres szemműtétnek kellett volna plakátot terveznie), leküzdve ellenérzéseit, meg akarta tudni, milyen sors vár rá. Hátha kiderül, hogy nincs kiút, és szakmát kell váltania. Elment egy tenyérjóshoz. Az ezoterikus színvilágú nő megpróbált szúrósan Zorka szemébe nézni, de miután ez nem sikerült, a tenyerét tanulmányozta át. Zivataros jövőt látok, a neved jelentése, hajnal, ami meghasad az új nap kezdetén. De a te sorsod a szemed előtt fog átalakulni, sötét irányba. Zorka ökölbe szorította a kezét, és szó nélkül távozott. Micsoda parasztvakítás!

A meseszerű jóslat mégis értelmet nyert, amikor néhány héttel később az anyja sírva hívta fel. Egy ideje szemproblémákkal küzdött, már alig látott, de még mindig dolgozott a varrodában, és otthonra is vállalt mellékest. Akkor jött ki az orvostól. Szemfenékdaganat. Zorka a villamoson ült, épp meg tudott kapaszkodni. Az anyja könnyek között kérte, hogy menjen el hozzá, látogassa meg otthon, mielőtt befekszik a kórházba. Zorka képtelen volt megszólalni, tenyerébe vájta a körmét. Kis, szemhéjalakú körívek maradtak a bőrén. Lehunyta a szemét, és zsigeri undorral vette észre, hogy könnyezik.

Meggyleves. Meggylevest kell vinnem neki, gondolta. Amikor gyerekkorában beteg volt, az anyukája, aki egyedül nevelte, szabadnapot vett ki, és meggylevest készített neki. A savanykás comfortfood gondolatára Zorkát elfogta a hányinger, látta maga előtt, ahogy a tejszínes lében úsznak a meggyszemek. A lé árnyalata a szemébe fröccsent festéket idézte…

Leszállt, és belehányt a kukába.

Az anyja a kórházban, a szemészeti osztályon várt rá. Innen majd átvisznek az onkológiára, kapok kezeléseket, magyarázta. Zorka alig hallotta. A távolságba kapaszkodott, kibámult az ablakon, hogy ne kelljen látnia a bekötött szemű betegeket. Hogy ne kelljen az anyja vigasztalást sürgető kérdéseire válaszolnia. Az anyja kezét nézte, a meggyötört ujjakat, ahogy egymásba fonódnak, a túl rövidre vágott körmöket, a száraz bőrt. Az anyja Zorka arcára tette a kezét, betakarta a tenyerével, mint régen, ha félt a sötétben. A meleg homályban végre kinyitotta a szemét. Az anyja tenyere fénylett, rügyek nyíltak az ujjak tövében. Az egymásba folyó színek megnyugtató erővel árasztották el. Ilyen lehet a szem legmélye, a szemfenék színvilága. Zorka felállt, és hosszú ideje először az anyja szemébe nézett. A beszűkült szembogárban önmagát látta. Meggyógyulsz, meglátod.

Szirmai Panni 1988-ban született Budapesten. Doktori kutatását az ELTE-n végezte kísérleti költészet témában. Prózát ír, tagja a FISZ  Akadálymentesített Jelenlét Műhelynek, jelenleg első kötetén dolgozik.