Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Részletek

Írta: Ádám Szilamér

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Részlet a Kafarnaum c. kisregényből

Azon a nyáron Boroznay Virág egy reggel szokatlan dologra ébredt. A félig elhúzott sötétítő mögött vékony fák lengedeztek a nyári szellőben, de a levelek susogása mellől hiányzott valami. Felöltözött, kilépett a házból, selymes bőrét megérintette a száraz nyári levegő, és hirtelen szakadt rá a valóság a méhesház előtt.

A levegőben egyetlen méh sem volt.

Egyetlen árva sem repült sehol.

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is. Kiment a kijáratok elé, a földet nézte, sehol egy elhullott, sehol egy vánszorgó test, csak a kínzó csend.

Száraz az ég, a nap kiszív a földből minden életet.

Boroznayt mintha fejbeverték volna. Nyitogatta a kaptárokat, de csak az üres léputcák néztek vissza rá. Sorra hívta a kollégáit, értetlenül számolt be az esetről, telefonálás közben is ki-kinyitott egy-egy kaptárt, de senkitől sem érkezett hasznos tanács.

Mintha álmodna.

Aztán a harmadik vagy negyedik kolléga lediktálja egy állatorvos telefonszámát, és miután Boroznay eléri, hogy valaki kijöjjön hozzá megvizsgálni a terepet, végre elsírja magát.

Valahogy a kocsmába keveredik. Leül egy asztalhoz, Mári csak nézi, Andrásékkal ellentétben azonnal észreveszi, hogy valami gond van. Lassan a többieknek is feltűnik, Boroznay nem szokott csak úgy megjelenni itt. Mári óvatosan mellé lép, az erős asszony mellé, aki most aszott matuzsálemként ül a sarokban, csak egy vizet, mondja, vagy kávét, javítja egyből ki magát, Mári pedig csendben készíti. Andrásba belefagy a szó, épp a háborúról beszélgetett, hogy valamelyik megyében behívták a tartalékosokat, de senki nem tud semmit, lehet, már viszik is őket a határra. Boroznay még aszottan is elcsendesíti a férfiakat. Géza meg akarja kérdezni, mi a helyzet, de csak annyit sikerül kiböknie, hogy mi van, elfogyott a kávé.

Ekkor Boroznay megszólal: elmentek a méheim.

Nem értik.

Estére visszajönnek, nem, kérdezi hosszú csend után András. Boroznay a fejét csóválja. Nem úgy mentek el, válaszolja, miközben kavargatja a forró kávét.

Hát?

Nincs egy se. Mind elment.

Mézért.

Nem. Nem értitek. Mind eltűnt. Egy sincs sehol, egy dolgozó se, királynő se, nincs. Nyomtalanul. Mári közben mellé ül, vigasztalni próbálja. Biztos hazajönnek, mondja. Olyan a hangja, mintha egy kisgyerekhez beszélne.

Boroznay nem felel. Csendben issza a kávéját, hallgatja hogyan okoskodik András, vizet kortyol, az ujjaival kopogtat az asztalon, feláll, köszön, hazamegy. 

*

A kapu nyitva volt. Az árnyékok már beterítették az udvart, így elviselhetőbb lett a hőség. Be a méhesbe, onnan ki, majd vissza. Csak járkált fel-alá. Lehajolt a virágokhoz, széthúzta a fűszálakat, letérdelt és a földet vizsgálta akkor is, amikor András egyszer csak megjelent mellette. Azt nézem, hogy van-e elhullott bogár.

Mármint halott?

Igen.

És van?

Nincs. Sehol. Egy sem.

És jutottál valamire, kérdezte András. Tudta, hogy válasza csak egyféle lehet, az pedig a kétségbeesés, a lehetetlentől való félelem.

Volt itt az állatorvos, Laci, ő sem látott még ilyet.

Virág, mondta melegen András, menjünk be, tölts nekem egy pohár vizet, és mutatok valamit. Nem várta meg, hogy Boroznay feltápászkodjon, elindult a ház felé. A nő opálos szemekkel követte. András odabent leült az asztalhoz, a pohár vizet, amit épp csak lerakott elé a nő, határozott mozdulattal odébb tolta, saját jelentőségét fokozva, hogy ami most következik, életbe vágó. Ülj le, jól figyelj, mondta, és ugrásra készen előrehajolt, ülepe elemelkedett a széktől. Én azt hiszem, tudom, mi történt, kezdte, és jól figyelj, mert csak egyszer mondom el, de úgy érzem, kezdenek összeállni a dolgok, és bár nagyon sajnálom, ami a méheiddel történt, egy picit örülök is neki, de nem, nem úgy, hadd mondjam végig, szabadkozott rögtön, ahogy látta a nőbe visszatérő haragot, hanem úgy, hogy ez az utolsó bizonyíték, az utolsó darab a kirakósban, és most amiket mondok, csak arra kérlek, hogy józan paraszti eszeddel hallgasd, mert meglátod, minden mindennel összefügg.

Aztán nem tudta, hogyan folytassa. Boroznay figyelt. András a pohár után nyúlt, nagyot kortyolt belőle, majd egy újabb kisebb, fürge kortyot ivott. Most nem hajolt előre támadólag. Letette a poharat, kezét összekulcsolta és az asztalra fektette.

Emlékszel, mikor volt eső utoljára? Na ugye. Tavaly óta nem volt. Csak ez a szárazság, ez a pusztulat. Jó ez neked? Nem, a mezőn nincs virág, nincs nektár, nincs méz, a gyümölcsök aszottak. De nem mindenkinek. Nem mindenkinek jó az eső, van itt valaki, akinek napsütés kell, rengeteg napsütés. Boroznay értetlenül nézett Andrásra.

Mondom akkor másképp. Mióta nincs eső? Mióta azt az átkozott felhőágyút feltelepítették.

Jaj, András, ne gyere ezzel a…

Figyelj ide! Hol van az a felhőágyú?

Jégkármentesítő.

Az, persze. Na, hol van?

András, tudod jól, hogy…

Persze, a borásznál, Möschwitzernél.

András, az egy jégkármentesítő. Semmi köze a méheimhez.

Kemikáliákat lőnek fel az égbe! Emiatt nincs eső! Ki tudja, mivel basszák tele a levegőt. Azt hiszed, a méhek nem érzik? A méhek érzékenyek! Azt mondták, elég volt, gyerünk, fiúk, ezt nem lehet bírni, s puff, elmentek. Hát nem érted? András újra felemelkedett a székről, egyre csak hadart, hát nem érted, hogy ezek itt mérgeznek minket, nekik meg folyik a bor hordószám. A méhek is, előbb a neonikotinoidok, aztán...

András…

És az a szegény fiú, a Kovácsék gyereke. Akit az erdőben találtak összeesve.

Ne, annak aztán végképp semmi köze.

Mindig fönn játszott a dombon! Agyonmérgezték! És mi következünk!

András!

Nem, Virág, ezt nem szabad annyiban hagyni.

ANDRÁS!

EZT NEM ÉN MONDOM! Ezt nálamnál okosabb emberek mondják. Figyelj ide.

András leült, elővette az okostelefonját, megnyitotta a YouTube-ot, és hamarosan egy határozott fej kezdett beszélni.

*

Villogó felhők, eső, jég. A vágóképeket felváltja egy könyvespolc előtt ülő köpenyes alak.

Minket átlagembereket most már évtizedek óta azzal hülyítenek, hogy a világ fejlődik, a betegségek száma csökken és hamarosan felszámoljuk a társadalmi problémákat, megszűnik a szegénység és megvalósul a földi Kánaán. Másfelől zöldlobbi riogat a Föld elpusztulásával, hogy élve fogunk megsülni a bolygónkon, és mind kihalunk. És miközben félelemben tartják az embereket, addig nyilvánvalóan egy vékony réteg, aki ezt az egészet irányítja, rajtunk gazdagodik és élvezi a nyomorultakon szerzett vagyon előnyeit.

Sorozatunk következő részében az utóbbi idők legnagyobb emberiségellenes innovációját leplezem le, amit annyira nem mertek felvállalni, hogy szinte teljes titokban telepítették tele vele az országot. Ez pedig nem más, mint az úgynevezett jégkármentesítő rendszer.

Mivel az utóbbi időkben lelepleztük a chemtrailt, kevésbé feltűnő módokon folytatják az emberek mérgezését. A látható, repülőkből kieresztett permetezést már kevésbé merik felvállalni, már senki sem hisz nekik, hogy ez micsoda, így kevésbé feltűnő helyről indítják a mérget. Az irány megváltozott, és az úgynevezett jégkármentesítő rendszerek látják el most ezt a feladatot, ezek pedig a földről párologtatják a mérget, hogy a népességnövekedést megakadályozzák. Ugyanis kimutatható, hogy a felhőágyúkkal kémiailag kasztrálják a férfiakat, hiszen az anyag, amit ezek párologtatnak, megakadályozza a férfiak tesztoszteron termelését, ennek tudható be a férfiak elnőiesedése, az LMBTQP lobbi feltörése és a csökkenő gyerekszám.

Az csak mellékhatás, azt is mondhatnám, collateral damage, hogy bizony ezek a rendszerek megakadályozzák az esőképződést is. Kevesebb embernek kevesebb étel kell.

Ráadásul a gazságukat már nem is titkolják. Bár mindenkinek azt hangoztatják, hogy nem mérgező ez az acetonos ezüst-jodid, amit ez a gép párologtat, magán a vegyszer dobozán is feltüntetik, hogy hihetetlenül veszélyes. Nézzék csak, ez itt a vegyszer prospektusa, amin szóról szóra ez áll:

„H410 Nagyon mérgező a vízi élővilágra, hosszan tartó károsodást okoz!

P273 Kerülni kell az anyagnak a környezetbe való kijutását.” 

Erre mit csinálunk? Bele a levegőbe az egészet. Persze nem véletlenül történik mindez, és biztosak lehetnek benne, hogy a kezelőik és az a globális elit, aki e mögött van, megkapta idejében az ellenanyagot, csak az átlagembereket akarják eltörölni mihamarabb a Föld felszínéről.

Iratkozz fel és döntsük meg a globális elitet! Én Dr. G. voltam, szevasztok!

* 

Miután videóajánlások jelentek meg a képernyőn, András zsebre tette az eszközt. Jelentőségteljesen nézett Boroznayra, várta, mit reagál, de a nőn csak a délelőtti kétségbeesés fáradtsága látszott.

András, tudod jól…

Virág, tennünk kell valamit! Mióta ezek elárasztották a falunkat, csak szarabb minden. Márit is tönkre akarják tenni. Egész nap csak a zaj, az autók, az építkezések! Most meg ez! Nem véletlenül tűnnek el itt gyerekek, halnak meg az állatok. Téged is tönkre akarnak tenni! Mérgeznek minket! És úgy gondolom, eddig és ne tovább. Itt kell megálljt parancsoljunk. Ha nem hiszed, hát a te bajod, de én összeszedem az embereket és cselekedni fogunk. És elsőként a felhőágyút vagy mi a szart kell megoldani. És meglátod, a méheid is visszajönnek.

András, tudom mi a bajod, de ideje lenne túltenned rajta magad.

Én csak segíteni akarok.

Míg téged kértek fel minden földmunkára, nem volt baj, hogy jönnek a városiak ide, mi? Most, hogy Samu kiejtett a játékból, csak szítod a feszkót.

Ez nem erről szól. Itt nagyobb dolgok forognak kockán! Van nekem munkám elég így is.

Jól van, elnézést, csak fáradt vagyok, mondta a nő. András nem haragudott. Elcsendesedett inkább, majd lassan felállt, megitta a maradék vizet és csendben távozott.

Boroznay sajnálkozva nézett utána. Nem volt ereje felállni. Még fel akarta hívni néhány méhész ismerősét, de arra sem volt képes. Valahogy elvonszolta magát az ágyig, lefeküdt, pár perc múlva pedig mély álomba merült.

Ádám Szilamér 1997-ben született Székelyudvarhelyen. Magyar és orosz irodalmat tanult Kolozsváron. Prózát ír és tanít. Első regénye júniusban jelenik meg a FISZ és az Erdélyi Híradó Kiadó közös gondozásában.