Jókai megelevenedik

Részletek

Pethő Anita tudósítása a Fiatal Írók Szövetsége Ad notam Jókai című rendezvényéről

Kétnapos programsorozatot szervezett a Fiatal Írók Szövetsége 2018. február 15-én és 16-án a Magyar Széppróza Napja (február 18.) alkalmából Ad notam Jókai címmel, mely a szervezet húsz éves fennállását ünneplő eseménysorozat nyitánya is volt egyben.

Csütörtök délután az érdeklődők a FISZ által szervezett városi sétán vehettek részt. Mivel e műfaj egyik lényeges vonása, hogy a mindennapi életünk megszokott díszleteit új megvilágításba helyezze és egy-egy érdekes történet által mintegy személyes ismerősünkké tegye a naponta látott épületeket, így a Hotel Jókai címet viselő program útja is Jókai Mór egykori belvárosi lakhelyei mentén szerveződött. A séta a Síp utca és Dohány utca sarkáról indult és a Károlyi kertnél ért véget. A sétát Hansági Ágnes vezette, a Jókaitól származó vagy Jókairól szóló levél-, regény-, memoárrészleteket Górász Péter olvasta fel.

A séta során a közismert motívumokhoz képest némileg más megvilágításban hallhattunk Jókai Mór és Petőfi Sándor barátságáról, ami eleinte inkább ellenszenv volt, mintsem kellemes viszony és bajtársiasság. Értesülhettünk arról, milyen gyakorlati megfontolásokat kellett figyelembe vennie költözéskor egy színésznőnek a 19. század második felében (például a színház közelségét, a jelmezek tárolására alkalmas helyiségek meglétét), ami értelemszerűen kihatott a férj életére is. A séta alatt elhangzó történetek során egy ügyes vállalkozói érzékkel megáldott író képe rajzolódott ki, aki azonban jó szíve és engedékenysége miatt mégsem tudta kőkemény kapitalistaként végigvinni üzleti elképzeléseit. Erre utal a Hotel Jókai cím is: Jókai befektetési célból építtetett egy ingatlant, de a bérlői könnyen rá tudták venni, hogy engedje el a lakbért.

A programok este Jókai (egyik) Bródy Sándor utcai lakásától pár házra, a Lumen Kávézóban folytatódtak két kerekasztal-beszélgetéssel. Az első inkább a Magyar Széppróza Napjához kötődött és a résztvevők többek között azt boncolgatták, hogy valóban létezik-e az a két hagyomány (vagy egyáltalán, csupán két hagyomány él-e egymás mellett a magyar irodalomban), melynek mintha egyfajta manifesztációja lenne a két „magyar próza napja”, egyik Jókai Mór, a másik Esterházy Péter születésnapján. Mészáros Sándor és Neszlár Sándor is arról beszélt, hogy többféle hagyomány van, nem csak kettő. Neszlár a Móricz Zsigmond Ösztöndíjat odaítélő kuratórium tagjaként is azt érzékelte az elmúlt években, hogy a fiatalok is sokféle hagyományból merítenek. Vásári Melinda szerint épp Esterházy után nincs értelme a realista, történetközpontú prózát és a szövegirodalmat különválasztani, egy kiváló irodalmi alkotásnak mindkét téren nyújtania kell valamit. Szó esett még a kortárs magyar próza nemzetközi becsatornázottságáról, illetve be nem csatornázottságáról. Érdekes volt például azt a felsorolást végighallgatni, hogy a Balassi Intézet külföldi műfordító hallgatói mely kortárs szerzők írásai iránt érdeklődnek. Többek között felmerült Mán-Várhegyi Réka, Dragomán György, Szabó T. Anna, Molnár T. Eszter és Potozky László neve is. A beszélgetés moderátora Zelei Dávid volt.

A második beszélgetős program a FISZ-évfordulóhoz kapcsolódott elsősorban. Három elsőkönyves kiadványról (Farkas Balázs: Nyolcasok, Makai Máté: Koriolán dala, Szerényi Szabolcs: Éhség) beszélgetett Hermann Veronika, Smid Róbert és Szekeres Nikoletta, de Borbáth Péter moderátor ebbe a beszélgetésbe is be tudta kapcsolni Jókait: a három FISZ-kiadvány iskolai feldolgozási lehetőségei kapcsán arról is kérdezte a kritikusokat, hogy elhagynák-e a tananyagból a nagy mesélőt. Mindhárom megkérdezett úgy gondolta, nem kell elhagyni, csak jól kellene kiválasztani, mely művein keresztül ismertetik meg az életművét a diákokkal. Mindazonáltal a feldobott ötletekből úgy tűnt, sokkal változatosabb módon lehet a mai gimnazistákhoz egy-egy kortárs első kötetet közelebb hozni. Ezt a bizonyos hármat pedig mindenképp, hiszen könnyen össze lehet őket kötni a gimnazisták popkulturális (például filmes és zenés) élményeivel.

A beszélgetés egyik érdekessége volt annak számbavétele, hogy milyen klasszikusnak számító műveket említenek meg az egyes kötetek kapcsán a kritikusok. Az Éhség esetében szóba került Ovidius és Franz Kafka is, a Koriolán dalához többek között Jack Kerouac társult. Mindkét műről el lehet mondani, hogy a ma divatos biohorror, testpoétika, disztópia kifejezésekkel felcímkézhető trendekhez kapcsolódik. A Nyolcasok egy hagyományosabb szöveg, egyaránt lehet a 60-as és 70-es évek egzisztencialista irányzatához (Albert Camus, Konrád György), de akár a 80-as évek többek között Garaczi László neve fémjelezte trendjeihez is kapcsolni.

Jókai Mór hatalmas életművet hagyott maga után, amit csak fegyelmezett és rendszeres munkával lehetett létrehozni. Ez ihlette a szervezőket, hogy felkérjenek négy kortárs írót, hogy írjanak egy novellát egy óra alatt egy előre meghatározott zsánerben egy kiválasztott Jókai-mondat köré. Márton László Tallérossy Zebulon papucs férj mivoltáról mesélt egy romantikus elbeszélésben, Kalapos Éva Veronika egy disztópiába hajló horrortörténetet osztott meg, amelyben fontos szerepe volt egy macskának, aki egy lány arcához simult. Farkas Balázs skandináv krimibe öltve elmélkedett az uram-bátyám világon. Komor Zoltán pedig egy olyan sci-fit rakott össze ezalatt a rövid idő alatt, melyben az NKA szexuálisan kissé túlfűtött Jókaikat klónoz, akiket az erre alkalmazott embereknek kell időről-időre „megfejnie”, mert hát mégis hogyan nézne ki két egymásra gerjedő Jókai-klón.              

 A péntek felolvasással kezdődött Bíró Zsombor Aurél, Hutvágner Éva, Kovács Eleonóra, Láng Orsolya, Szabó R. Ádám, Szalay Álmos, Szerényi Szabolcs és Vass Norbert részvételével. A FISZ-hez kötődő alkotókat Gál Soma és Kormos Nikolett mutatta be.

Jókai Mór életművének szintén egy másfajta – de rendkívül produktív – becsatornázására volt kitűnő példa az Itt és Most Társulat improvizációs estje. Az improvizációs színház jelenségével sokan minden bizonnyal a televízió képernyőjét találkoztak először, a műfaj azonban a játszók és a közönség valós fizikai kapcsolatán alapuló helyzetekben működik igazán, amikor (részben) nézői ötletekből akkor és ott (azaz itt és most) születik meg egy színpadi jelenet. Borbás Gergő, Horváth-Töreki Gergely, Horváth Veronika és Varju Nándor többek között kipróbálta, milyen lehet összeolvasni, ezáltal új történetté alakítani több különböző Jókai-kötetből véletlenszerűen kiválasztott idézeteket. Volt szintén Jókai-idézeteket tartalmazó „zsebszöveg” jelenet, méghozzá kettő is, az egyik egy forradalom szervezésével volt kapcsolatos, míg a második egy tipikus magánéleti helyzetet elevenített meg.

Tudósítóként szándékoltan kívül helyezve magamat a játéktéren és a közönség reakcióit figyelve talán az volt a legnagyobb tapasztalata ennek a programpontnak, hogy felszínes és elhamarkodott az a vélemény, miszerint ne lennének kapcsolódási pontok a mai tizenévesek és Jókai életműve között.  Mert igenis vannak, lehetnek, csak hagyni kell, hogy ezeket maguk a fiatalok találják meg, fedezzék fel maguknak, például egy ilyen improvizációs est formájában.