
Urbán Andrea versei
- Részletek
- Írta: Urbán Andrea
Íme, a kert. Gyertek beljebb, / lányok, kövessétek a hangom
Íme, a kert. Gyertek beljebb, / lányok, kövessétek a hangom
Újabban egyre több mindenben fedezlek fel, / annyira értelemszerűen kihozod belőlem magamat
A bioméz nyomokban antibiotikumot tartalmaz. / A márkázott vaj nyomokban vajat. / A rádió recseg, a bemondó raccsol és bakizik. / Frontérzékenyek kíméljenek, M0-ás és az Egér út beállt.
Távol a tértől ásítottak az aluljárók, a lépcső- / fokokon apró koszfoltok lapultak, eldobott szívószálak / gurultak. Szunnyadt az állomás. Néhány cipő kopogott / csak lent a nagy, szürke köveken.
szálka lettem testedben, / egy kitéphetetlen görcs, / egy tenyérvonal.
Hosszan rezeg, majd elpattan a hűs / üveg, és oszlani kezd a menny- / bolt illata, mert ami fent van, / a lentet újra el kell borítsa.