Lapos homokos földön, / szétszórt és meggondolt tüzek. / Az ember, mindegyik, / a kijelölt helyen guggol. / Egyenként és közel, nem karolnak egymásba. / Karjukat összefonják és kígyószínűek. / Köztük leszek, alighanem egyedül.

Én hordozom / az ő viharát, nekem kellett megölnöm / az ő emlékeit is, nekem kell / feltakarítanom a nyomokat, / és én vagyok az, akit megtagadtak. / A reggel pedig halott, / bármit is akarnék tőle.

A tetemet felfedező ember, általában a / terület domináns embere, károgni kezdett / és 5-11 további embert hívott oda. A csapat / 10-20 percig hangosan károgott, majd lassan / elcsendesedtek és a területet uraló ember / kivételével elrepültek.

Egyiptomban éltünk néhány hétig az Arab tavasz / előtt. Kairóban egy rikkancs ébresztett minden / reggel. Az ajtónk előtt elkiáltotta magát: / Jeruzsálem, kelj fel és állj a magaslatra, lásd / a gyönyörűséget.

Elkezdtünk távolodni a parttól / az ismeretlen vizek felé. / Ahogy elkezdtél távolodni tőlem, / úgy növekedtek a hullámok, / és tengeribeteg lettem. / Hiányozni kezdett a testi közelség, / és hőhullámok leptek meg. / Lehullott a fátyol a szememről: / láttam távolodásodat, / ahogy a hajó elhagyja a kikötőt. / És nem lehet már megállítani.

a három napos böjt a hallgatásé / a félre- és megértésé is egyben / a negyven napos már túl közel / engedi a határokat, de nem számít, / mert kulcsra zártad a gibraltár-szorost, / így nem tud felszabadítani senki sem.