Keze, lába, feje, törzse mint / Egy miniatűr férfié; / Meztelen, de felsőteste mintha / Fátyolba lenne csavarva; / Olyan magas, mint egy teáspohár, / Annyit nyom, mint egy tulipán feje – / tizenkét grammot összesen. / Szirmostól, porzóstól-bibéstől, / Szár nélkül: / Nincsen súly ellenében.

Létezik perc, amikor úgy szereti, / mint huszonnégy évesen. Pedig elmúlt / hatvan, de tapasztalatlansága / el nem avul. Egyszerre jár két idő / szerint, két szál virággal és két csókkal, / hogy elmondja, van pillanat, amikor / a tökéletest nem rombolja, mássá / sem alakítja, hogy valóra válik.

Ó vágyak netovábbja letört rabláncok függenek / Függetlenségi Nyilatkozat kiszögellő tételein interdadaktikák / Fekete lyukai múzeumokban fonák fotók a kozmosz legfenekéről / Koprejkális kutyák és andalúzerek Éden repedt üvegszemében / Férgek fintora

csatornacsattogást hallok / a sohavisszanemtérőimet / az alkalmaimat, amik folyton követnek / és tudom, hogy ezt / csak a vizek okozhatják. / ezek az utak meghatároznak / én meg őket / mert végig vonszolom magam rajtuk / hogy aztán te is végigvonszolhasd / egy szakállban amit a cigifüst tart össze

Jobban tudott / mindig valamit, így jó, de tényleg, / jól tudott valamit mindig: amit éppen / csinált. Megszeppent, vágybeli playboy, / szó, szín, forma örök határán járt oly / mesterként, ki tévedni nem, úgy, ott, / álmában néha egy picit.

odakinn a szomszéd dereka hasogat. / káromkodik, és csapódik a fába a balta. / sáros az udvar, idén még nem fagyott. // színtelen vagyok. fonákja önmagamnak. / hiányzik a simábbik felem. előbb tölgy / akartam lenni, aztán bükk, végül nyírfa, / zizegő koronás. megrázom a hajam. / áll a levegő. semmi légmozgás.