Egyiptomban éltünk néhány hétig az Arab tavasz / előtt. Kairóban egy rikkancs ébresztett minden / reggel. Az ajtónk előtt elkiáltotta magát: / Jeruzsálem, kelj fel és állj a magaslatra, lásd / a gyönyörűséget.

Elkezdtünk távolodni a parttól / az ismeretlen vizek felé. / Ahogy elkezdtél távolodni tőlem, / úgy növekedtek a hullámok, / és tengeribeteg lettem. / Hiányozni kezdett a testi közelség, / és hőhullámok leptek meg. / Lehullott a fátyol a szememről: / láttam távolodásodat, / ahogy a hajó elhagyja a kikötőt. / És nem lehet már megállítani.

a három napos böjt a hallgatásé / a félre- és megértésé is egyben / a negyven napos már túl közel / engedi a határokat, de nem számít, / mert kulcsra zártad a gibraltár-szorost, / így nem tud felszabadítani senki sem.

Beteggé tettél, mikor / elvonultál partjaimról, / hogy még éhesebben / térj vissza. / Nincs ennyi pulyka az asztalon / és családi vígjáték a tévében. / Ideje újraírnunk a történelmet. / Nem fedeztél fel. Csak eltévedtél félúton.

és közben lassan lépked, / majd bekopogtat ajtómon a migrén, / régi komám, röhög és hátba ver: / erőt, egészséget, bajtárs!

Tudom, milyen az a gyermeki érzés, / amikor sósavba mártasz, / és ruhám folyik. Folyik el / esetleg Nakonxipánba, / ahol szeretik egymást, olyan igazán, / és ez nehéz.