Kustos Júlia versei
- Részletek
- Írta: Kustos Júlia
Sóvirágot tépek, szirmai szárazak. / Áldozat vagyok, szeretném hinni.
Sóvirágot tépek, szirmai szárazak. / Áldozat vagyok, szeretném hinni.
mi lehetne megrendítőbb / a különböző kontinensekről egymás mellé / hordott fajok kavalkádjánál
A kanapé alatti sötét / világ mindörökre bekebelezte.
A móló esti fényben, / a hattyú enni kér. / Kérdőjele nyakának / válaszra várna még.
egy találkozás nem arról szól, / hogy valakit mindenáron lenyűgözzek, / hogy fajlagosan minél többet / megmutassak nagyszerűségemből.
A letűnt korok maradványából okulnak majd. // Egyszer megcsodálják.