Közöttünk / a távolság / álmokkal benőtt tér. / Szeretet és undor.

Nem csak én nézem a házat, hol távol-kedvtelen, hol egészen közelről, szinte magamat vizsgálva odabent, mikor épp nagy ricsajjal belépek a kiskapun. Nézi azt rajtam kívül egy legalább, és a kutya is talán, még anyja mellől miközben tejet szopik, és már érzi a maradék szagát.

a rádiót kikapcsolom / most jobb hallgatni hogy nem / szólunk egymáshoz / felismerhetetlen / arcok vagyunk / egy kamion visszapillantó-tükrében

asszonyok ülnek a padon kilóg az ég alól a szarkaláb / egy tehervonat hasításairól legszívesebben a földet ért / faleveleket kérdezném megtaníthatnának minket előre / feldolgozni tömbösíteni darálni megtaníthatnának minket / lélegezni a víz alatt halott minden halott temetetlen

Kutyák csaholnak / szájkosaras gazdáikon, / kitchen-stricik, futtatják otthon az élesztőt. / Egy néni szerint csak kitalálták. / Szezámmagos, csípős rémmese.

Lapjaira metszed az embert, / gerincénél összekötöd, / átnyálazod, mint annak a rendje, / te már bontva érkeztél, / nem hagyod, hogy bepiszkolja kezét / Bármi, amit magadnak akarsz.  // És mit ne akarnál magadnak?