Az Okos Holló nem adja fel: / kiszámolja, hogyan volt lehetséges, / és kísérletképp újra felrepül. // Ezt még egyszer nem csinálom veled végig - / szólt, meglátva a gipszem, és utcára tett, / hogy örökké szeressem, az akkori csajom. // Ugráltattam már hat hétig törött térddel. / Megtanult repülni.

a férfiak kezébe / szeretek bele. / az erek mint folyók / dagadnak. / ez az a víz. / apám keze / száraz és nagy / lassú folyamokkal. / szerethető / a lapos holdnyi / körmökkel. / a repedések / az ízületeknél / akár a szakadékok / a kéz szakadékai.

Az angyal kétszer csönget // harmadjára betöri az ablakot / küldi az isten fénypostával / nagy meszes szárnyakkal sivít a térben / időben érkezik az angyal már csak ilyen / és te alszol az ágyban mit sem sejtőn mint a gyermek / hogy mit mondtak anno szüleidnek szülei ők se hitték / csak nőttön-nőtt csöndben a titok / amit majd egyszer a célkeresztben / vízszintes huszonhárom függőleges hetes / függőleges hetes vízszintes huszonhárom sorolhatnám / de inkább csak aludj

A rendelőben a kutyák / nyári délutánokat köhögnek fel. / Fűszálat álmodnak a padlócsempére. / Felidézik, ahogy a lány melléjük fekszik, / és tenyerébe veszi mellső mancsukat. / Ilyenkor a neonfény napsütéssé alakul át, / de a hörgés ellopja a hangszálaktól a vonyítást. // A rendelőben a kutyák lázasak. / Mancsaikat fejszével ütötték le.

Lehet, hogy a plafonon van. / Vagy mindig mögötted. / Ha nem mindig épp a másik szobában. / Nem járkálhatsz egész nap, / nem kapdoshatod a fejed folyton hátra. // Nyugodj meg. Ott van. / Amikor csukott szemmel hajat mosol, / eléd áll és az arcod bámulja. / Amikor alszol, övé a lakás.

Dús ornamentikájú legenda beszéli el, hogy ide temették a darabokra szaggatott parasztvezér fejét 1514-ben. Átkot üvöltött a fej; törökről nem volt szó benne. A törökök hagyták Szegeden a pirospaprikát, az árvíz pedig a tabula rasát, hová Trianon angyala a szárnya menedékében odarepíthette Erdélyből, Temesvárról a püspöki székhelyt és Kolozsvárról az egyetemet.