csak az a bakancsa maradt nálam / amit megrágott a kutya / recés talpába szorult kavicsok / a hozzám intézett szavai / nyelvemmel piszkálom ki / a számban hordom őket / csikorgatom rajtuk a fogaim

Ha mégis kitavaszodna, még mindig / ott lennének a csűrök. A csűrök között / légvonalban egy elnyújtott, nagy ölelés. / Fölötte nulla mértékű, sűrű halmazok, / alatta kontinuum. Derékig gázolsz / benne, de megtalállak az eredőben. / Megkönnyezed, amikor kilépünk belőle. / Nevetsz, amikor bontom a sort. 

az az idézhetetlen hang / azok a morajok / az a fekete- / fehérben elképzelt rémület / testével véd öregapám / öreganyámra fekszik / nagybátyámra / anyámra / rám fekszik / szabadkáról idáig szöktetett testével / a szapi és bácsai testre veti magát / a jövőt ne érje nyomás szilánk

pedig reggel valami még nagyon / foglalkoztatott. most csak annyi / könnyedén, kólát szürcsölgetve, / hogy mondjuk milyen technikái / vannak a köszönésnek, főleg / ha annak kell, akitől félsz.

egy kedves ismerősöd megkérdezi, mennyi / szeretetet bír el egy ember?, nem válaszolsz, / csak mosolyogsz, noha azt gondolod kapásból, / hogy bármennyit, a kérdés sokkal inkább az, / mennyi szeretetlenségtől nem omlasz össze, /vagy meddig bírod egyáltalán szeretet nélkül

Ez nem az a feszült képsor, aminek a végén / vér folyt. Itt nincs semmi látnivaló, / itt minden olyan megszokott. / Ez a cirmossá szelídült bengáli tigris, /és ez az az ember, aki felnevelte ezt a hiányt.