Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fehér Renátó verse

Erről a reggelről beszélni úgy, / hogy az holnap is kitartson. / Se célozni, se célozgatni nagyon, mert / megváltozni nem készül, de bárcsak / lehetne több, mint tükröződés. / A zárójelbe tett időszámítással / összeszokni, de kibékülni soha. // Végül nem hívni többé hűségnek /a továbbutat, ha másvalakibe is

Bővebben ...

Simon Márton verse

a laptopból lógó töltőn telefon, / a kijelzőjén egy komikus meséli, miért pokol az élete, a közönség nagyokat röhög és tapsol, / idáig jutott néhány óra alatt az automatikus lejátszás egy versfelolvasástól, // ez szól, bár néha el-elakad a hang, ha jön egy értesítés / Ingonak a Kelet-Ázsiai tőzsdék, vagy egy levél, VIAGRA CIALIS, / a telefon mellett az ágyon pedig te, / szuszogva alszol, lógó fejjel, nyitott szájjal, ruhástól.

Bővebben ...

Závada Péter verse

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Bővebben ...

Borsik Miklós versei

Tócsák, csámcsogó cipő. Elvész a metrószélben a hő, / elfogyasztja a kéket a barna a szerelvény tompa élein. / Magas homlokod bőrszínű sapka, hajad alóla / hang nélkül bomlana ki. Ahogy némán csúszik / egy dzsekin a sál, amit az ajtó becsíp. Az állomást / elmarják, gyűlöld a kocsit. Kenődj el kinn.

Bővebben ...

Nyirán Ferenc versei

aki körömszakadva / kapaszkodik abba, akitől némi / szeretetet érez és zavarba jön, ha / ezt ki is mondják, mert ő erre / képtelen, kimutatni még csak-csak, / néhány tétova gesztussal, de / kimondani a lehetetlennel / határos, mert gályarabos görcs az / egész élete, attól ne kérdezd soha, / miért nem szeretsz?

Bővebben ...

Petrence Sándor versei

mer mind a kít szemed mást mondott / níztem csak srígen a ráspolyt ott / a szoba vígibe de tuttam / orrod míg vakartad unottan / hugy van tán szív benned s hogy ottan / ne dújjon szentiment úgy nincsen // anyámat es bár hogy frusztráta / meg monta jösz míg az utcámba / gyün majd ha föl gyűt a mosatlan / áltam csak szívileg hasadtan / s röktön a nyomodba osontam / lílekben

Bővebben ...