Százsoros Pilinszky Jánosnak

Részletek

Írta: SZIFONline.hu

Ha huszonöt szerző négy-négy sorát összeadjuk, éppen százat kapunk. Annyit, ahány éve Pilinszky János született. Az viszont az Olvasó dolga már, hogy meg- megállva, négysorosok labirintusában kalandozik-e, vagy egyben nézi az ötvenkezes százsorost.

Nyár elején, amikor szerkesztőségünk összeült, hogy megvitassuk a centenáriummal kapcsolatos ötleteinket, egyetértettünk abban, hogy mozdulatlan tiszteletadás helyett olyasmire vállalkoznánk, ami szerzőket és minket, szerkesztőket is párbeszédre hív. Úgy döntöttünk, négysorosok írására kérjük az általunk megszólított költőket – vagyis Pilinszky tán legismertebb versének formáját kölcsönözzük nekik.

A felkérésünkre született szövegek döntő többsége erős, állító mondatokból és sűrűn rakott főnevekből építkezik, hol szorosabban, hol lazábban kapcsolódva Pilinszkyhez. Mégsem mondhatjuk, hogy puszta stílusgyakorlatokról volna szó, autonóm alkotások készültek.

Az egymástól függetlenül beérkezett verseket ‒ ezeket a fényes cserepeket ‒ ősszel egyetlen nagy mozaikba rendeztük. Hiszen, ha huszonöt szerző négy sorát összeadjuk, éppen százat kapunk. Annyit, ahány éve Pilinszky János született. Az viszont az Olvasó dolga már, hogy meg- megállva, négysorosok labirintusában kalandozik-e, vagy egyben nézi az ötvenkezes százsorost.

Esztergom, 2021. november 27., Veréb Árnika

---


Géczi János
Esti vázlat

A tárgyak között némán ül
valaki. A mindenséget
méri a nyers tárgyakat
nézve, rész-e, egész-e.


Vajna Ádám
Találtkabát

Apró hegek a késhideg sorokban.
Találtkabátban áll ott és remeg.
Rég eladva a lobogó, a girland.
A szobrász én leszek.

 
Molnár T. Eszter
Pilinszky 100 Hommage

Nem váltott ruhát, ugyanabban
a feltűrt ujjú ingben hasogatott fát,
ölt bárányt, mosott ólomnehéz csecsemőt.
A csönd mállasztotta szét rajta a vásznat.

 
Nyőgér Róbert
Tejfakasztó

Lámpalázas rohanások, cserepes ajkú színfalak.
Járművek indulnak a lábukon.
Apád látta. El kell majd árulnom.
Magad számára is megszülettél, mikor a világra hoztalak.

 
Sütő Csaba András
[Az időbe született]

Az időbe született, inkább előbb, mint utóbb. Megérteni: tér idő híján és vice versa: nem. S azontúl minden alkonyatkor leült, tudta, ég és föld gyermeke, szülei,
utódai is azok, egyazon rács alá szórva. A kádkilépő műanyag kvadrátjaiba a disznóól falán agyonvert legyeket csipegette, pakolt akkurátusan. Bőrén átütött a
fájdalom, foszlányok peregtek arca elé, felhordta a szemetet, sakkozott az éjszaka feltámadó éles, fekete szél. Nézte az aranyló vetést, szalmakazlakon ugrált, estére
hajából töreket rázott, a karátos csillagok alá ült, fülelt a csönd, belebokszolt, kitárta ujjait a pászmák felé. Boldog volt a nyugati végeken, esőszag, szél, tört fény.

 
Fodor Balázs
Zavar

A plafon sivatagában, a fűrészpor dűnéi között
tévelygő pókot bámul az asztalon heverő tükör.
Hasán megbarnult, gyerekkori igazolványkép.
Végtelen tekintete szűnni nem akaró figyelemzavar.

 
Pajor Tamás
[Elromlottam]

Elromlottam és nincs, aki megjavítson engem
Évek tölcsérén át kúszok, mindig újrakezdem
Visszadob a perem, e nehezen szűnő katlan
Szolgakéz várja, ami máshogy megoldhatatlan

 
Terék Anna
[Búzatábla]

Búzatábla, ami sosem lesz sárga,
ölelés, amiben folyton összeroppant minden,
aztán valami kátrányos, szájba szakadt csókok
és egy rozsdás zsilett még a nyelven.

 
André Ferenc
Négysoros

rabruhán a gyűrődések,
lépcsők között a fény vagyok.
ez még nem tél ‒ mondom, míg összetépnek
szeretetéhes farkasok.

 
Jász Attila
Négykezes az angyallal

Énjeink éveink légüres lombjait rázzák,
falkamagányban fázó fényjelek,
élve hagytad a halat a kádban,
bocsásd meg minden vétkemet!

 
Szabó Imola Julianna
Rongyaink

Kerítés az ima.
Az égiek oltára görbe heg.
Utolsó jelünk ez a téli ránc.
Kopaszra nyírják a bárányokat.

 
Bánki Éva
Négysoros

A téli ködből egy templom előkondul.
Imbolyognak a háztetők, a kerítések. Örök útján
megperdül a hold, és int a felcsapó madaraknak.
Ünnep lesz, mindig ünnep. Csak én állok mozdulatlan.

 
Makáry Sebestyén
[Ahogy a jégen fekszik]

Ahogy a jégen fekszik, azok a színek,
a hal, ahogy kifogták, a nejlonban marad.
Ez a pikkely valahogy ide került.
Felényúlok, hogy ledörzsöljem.

 
Szalai Zsolt
Mégis

Vetkőznek a fák a hidegfehér fal előtt,
ahogy a mész pereg. Felnyúló kezünkben
porlik a levél. Házunk áttűnő fényben,
mégis az ereszbe préselődik a nyár.

 
G. István László
Alvadt négysoros
 
Alvó Seneca jéghideg homokban.
Álmodtam, mint egy fintort a dermedt fejen.
Villany nincs, csak egy sztoikus halott.
Nincs vérontás, átvérzett szövet, történelem.

 
Fekete Anna
Négysoros

Hajnal, fél három.
Zizegő lapok. Az olvasólámpa konok fénye.
A hőseim szeretnek, meghalnak, meghalnak, szeretnek,
aztán kikísérnek a sötétségbe.

Izsó Zita
[egy üres villamos]

egy üres villamos, aminek az ajtaját bezárták az orrod előtt.
egy elárasztott falu vízből kilógó templomtornya
a madár, amelyik egy teniszlabdát próbál kikölteni.
a szavak, amiket nem tudtunk sem kimondani, sem elfelejteni.

 
Taródi Luca
[Alvó emberek]

Alvó emberek a metróüléseken.
Zakatolásban a gyerekkor megpihen.
Lekapcsoltad szobámban a villanyt.
Nem néz ránk senki sem.

 
Kupihár Rebeka
minek nevezzenek

sötét van a szavak, sötét a sorok között.
tudták, hogy ehhez a szóhoz neked is van közöd?
és mikor lesznek olyanok majd a körülmények,
hogy emiatt vagy amiatt, téged is lecserélnek?

 
Simon Bettina
Nekem Pilinszky drága

Nekem Pilinszky nem a párom
kedvenc költője, hanem az enyém,
de ezt nem tudja, mert nem akarom,
hogy ajándékba megvegye az összesét.

 
Farkas Arnold Levente
[Belenyúlt]

Belenyúlt. Kivette.
Aztán visszatette.
Nem kérdett, mivégre.
Csak leült, és nézte.

 
Kellerwessel Klaus
[Nem érek rád]
 
Nem érek rád. Árnyékot vetek.
Némán aratok néma csöndeket.
Látom, nézel. Szálló csöndjeim.
Izzó léggömbök. Nem érnek rád ők se.

 
Nádasdy Ádám
[Egy hosszú utcán]

Egy hosszú utcán végigmenni úgy,
hogy nem mész át a túloldalra. Nézed.
Ott járnak-kelnek, vérük eleven.
Nem érinted a járda peremét.

 
Szijj Ferenc
Önzetlenség

Nem érdemeljük meg, hogy meglássuk magunkat,
kiáltotta le a karzatról a félkezű sintér,
amíg az önzetlenségünk nem éri el a kritikus határt.
Akkor pedig már minek, nézhetnénk akár egy kőrakást is.

 
Ferencz Mónika
Négysoros

Vörös fáklyák a levendulásban
Mi változik, ha elfordítom a tekintetem?
A nyughatatlan éjszakából reggel lesz,
hogy aztán éjszakává váljon újra.


Pilinszky János (1921. november 27. – 1981. május 27.) költő.