Elég, ha mozgatod a szád, ha pantomimezel. / Simítod a levegőt, celofán fátylat húzol közénk. / Visszaveri a hangunk, megsebesülünk, / túl éles a frekvenciánk, amikor egymáshoz közelítünk.

Hanyatt fekszem. Eddig érek. / Anyám vagyok. / Köldököm a ritmuszavar mozgatja. / Sós lé folyik le idáig. / Ha viszket, elvakarom.

A fiatalság százada nevű várat, / jelentem, körbevettük. / Készleteik a semmi határán táncoltak // Sikeresen éheztettük őket, de jött a tél, / és hazamentünk asszonyainkhoz. // Legközelebb / tavasszal / támadunk.

lesz fiam lesz / hogy örökre otthagy / benned valami / nagyon szépet / amit kihordani és megölni / hordani és ölni / hordani és halva látni / hordani és haldoklani / neked kell

Nem úgy gesztikulálok, ahogy a legjobb. / Hanem fegyelmezetten. Ami természetesen / képtelenség. Nézem, ha így haladok, lassan / ismét szonett lesz belőle. Vagy más kötött / forma. Lekerekített élet. Nem húzom / a cipőfűzőt magam után. Igazság szerint / nem húztam sohasem.

a kijevi metróban csecsemő született / az elviselhetetlennek tűnő fájdalmakra / gondolok / hogy a nő a többiekre való tekintettel / némán tűrte vagy nem foglalkozott / a hangerővel / a méhösszehúzódásokra amik a világra / segítik az új életet / volt-e szülésznő a közelben / vagy mindent kizárólag ösztönösen / hányan néztek oda / hányan fordították el a fejüket