Távol a tértől ásítottak az aluljárók, a lépcső- / fokokon apró koszfoltok lapultak, eldobott szívószálak / gurultak. Szunnyadt az állomás. Néhány cipő kopogott / csak lent a nagy, szürke köveken.
szálka lettem testedben, / egy kitéphetetlen görcs, / egy tenyérvonal.
Hosszan rezeg, majd elpattan a hűs / üveg, és oszlani kezd a menny- / bolt illata, mert ami fent van, / a lentet újra el kell borítsa.
A levegő remeg, vele a város. / Madár károg, varjú az, a jelenetből / hogy felriasszon: amit megpillantok, / jogcím nélkül nézem.
tizenharmadik töredék, / pócsmegyer, huszonhárom feb- / ruár kilenc, csütörtök, tá- / mad a látszat, bár a való- // ság őrzi nyugalmát
Mert az a tény igazán rémes (mint ásványzöld / portalanított műbőr fotelben mozdulatlanul ülni / bénító plafonfények árnyéktalan robotvilágában), hogy / kitapintható benne a fix kamatozással együtt járó / alacsony THM, ami a születésétől fogva / együtt növekszik vele.
