Fodor Balázs versei
- Részletek
- Írta: Fodor Balázs
Ez nem a körúti villásreggelizők melankóliája. / Csak az idő tágította, egyre mélyülő harangtest bennünk, / amikor megkondul az önbecsülés, / de csökken a frekvenciatartománya.
Ez nem a körúti villásreggelizők melankóliája. / Csak az idő tágította, egyre mélyülő harangtest bennünk, / amikor megkondul az önbecsülés, / de csökken a frekvenciatartománya.
Mozgó pont vagy a térképen. A huszonkilences buszon lehetsz, / gyorsan haladsz. Én a mekiben ülök. Krumplikból építek várat.
ágyba be / lábak össze / keverve tudatosan // kék fény / szűrődik be / függönyök véknyak // lappangó vágyak / remények laposak / ingatag viszonyok
Félti a kiöntött sört, a hideget, / a jókedvet, meg hogy mellesleg, // tegnapi hír: a háborúban sok az / elesett, és meghalnak ma is sokan, / és ez az új adat megint több száz / embert elföldel, eltemet.
véneink úgy mesélik / szellemek járnak azok padlásán / akik nem ácsolják / bálnagerinc formájúra a szelemenfát / házuk váz nélküli túlsúlyos árnyék / odavonzza a környék vadjait és a korai fagyot
Jobbra egy csontos arc reszket a tévéfény előtt, / körben vasrudak, aljzat, csövek és levek. // A mamám, akár a szellő, szuszog. / Körötte szaglik a kór.