Most megőröltetünk kiszóratunk formába öntetünk / a mozsár széle is elhalványul / mozsárnak lenni önbeteljesítő jóslat / markodba szeded felaprított rézcsillagait

Ahogy szalad a szál, hangja mindenkinél más / dallamú, oly nehéz definiálni, mint a hang szó eredetét. / A cigaretta úgy ég el, mint az égben / a nazális (fgr. *äŋɜ ’ > m. *äŋg > ég).

kezünk az arcunkra hasonlít, / puffadt, mint a hűtött jonatán, / monoton szürcsöli az időt, / pirosra érik a vegyszerek között. / almaillatú az arcom, ahogy anyáé is, /fogaink alatt roppan a hideg.

Milyen indulás, ha / egy városnak álcázott / vágatból kell felszínre mászni, / felordítani, leporolni, / kiprüszkölni, kiköpni, / kihányni a kormot, / és lekaparni fellegét / égnek, bányának, / anyám gondolatainak, / szenet hagyni a havon.

Ültünk azóta már nem létező padokon egyedül meg / többen is, lányok, fiúk, beszélgettünk vagy csak a csöndet // hallgattuk, azt a vidékit. Alig járt akkor autó ott, / néha egy-egy felturbózott Ladát láttunk, pangtak a boltok.

Az óceán képét bámulom a képernyőn: hideg / és elválaszt minket, a madarak minden irányváltása  / átformálhatja a tested ahogy az enyémet is.