Felveszem a rossz szokásaid, és jó színben tüntetem őket fel. / Péntek van, és meggyőzöl, hogy csináljunk Istennek nem tetsző dolgokat. / Tudhatnád, hogy kedden iszom, és nem hiszek többé Istenben.

Felette a világoskék levegőeget, / kin fehérfodrú felhőket hajt a szél, / ki éltető levegő tárháza, / füsttel, korommal feketítettem be, / atomfelhőkkel betegítettem meg, / midőn Hönirtől értelmet kaptam és megtanított járni is engem.

fényélmény a foltokban / hulló ősz hajad, hagyod, / hogy a sötét évek leomol- / janak.

Az ajándék, amit kaptál a nyelvtől, / hogy hallgatni tudsz. Érleld a hiányt, / érleld szájpadlásos pincemélyben / évszázadokon keresztül. Így kivárhatod / a csendet.

Ma másodjára lépett az égre / két nap, arasznyi távolságot tartva / egymástól. Keletet eltakarja / az orrvitorla, Jeruzsálemet / elállja az égtáj fénymázas pereme.

A versek, amiket nem írtál meg, valahol biztos elmesélik / a hasadásokat a bőrödön, a lyukakat, amiken már átlátni, / hiába próbálod betömni vattával, falevéllel, papírral, / az összeforrt szemhéjat, ami mögött nem nyílik virág / (ilyenkor merre kell nézni, csak Pina Bausch tudja),