A kétszintes / házak nyugati oldalán / növő sásliliomok / porzóiból // kinyert tinktúrát? / Varangy hasnyálmirigyét?

amikor elhalkul a sivítás még szendergek kicsit / a galambok rendíthetetlenül burukkolnak / de csukott szemmel is tudom / az élet ennél sokkal kegyetlenebb

Térdig álltunk a bányató vizében, hogy / naphalakat fogjunk puszta kézzel. A fák / alatt lányok álldogáltak, de nem minket / figyeltek. Idősebb fiúk közeledtek az úton, / feléjük nyújtogatták nyakukat. Kopjatok le, / mondták, mikor odaértek, s a gyökerek közt / rejtőzködő naphalak a mélybe úsztak.

közelemben egymáson gabalyodó indák, / tövises bokrok, takarva vagyok. látod-e a part / iszapsávját, a fölcsapó vizet, a hullámba érő fényt, / a fák mögül előbukkanó kígyó testét, kiálts rá, / kiálts rám

Ideiglenes megoldásokba temetkezel. / Ideiglenesek a falak, a bútorok, / a nevek a mobilodon. / A mobilod is ideiglenes.

Életet adunk a marhatatlan kemény húsotoknak, / és életet várunk cserébe, hersegő kalászt / és bódító szagú lucernát, tettvágyunk / telhetetlen óriása! / Ó, és ott a nagy hangárban / Úgy féltem / És annyira izgatott lettem, mert / egyes egyedül álltam / a Kirovec K701 előtt, / annyira egyedül, ahogy csak az Úr előtt áll az ember