Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...

Sztercey Szabolcs versei

A másik apával sokat beszélgetnek, határozott a nevetése, jó vele a szeretkezés. / A másik anya csak a háttérből figyel, ritkán javít bele a beszélgetésbe, néha egy pillanatra / átveszi a gyereknevelést. Ő pedig boldog ebben a vendégéletben.

az erasmus-családmodell

Elfogadták a vendéganyai jelentkezését, így fél évet egy másik család része lehet.
Kíváncsi volt, hogy milyen mást is szeretni azokon kívül, akiket muszáj.
Kedvesen és bizalommal fogadják, majd körbevezetik átmeneti otthonában.
Majdnem akkora, mint az ő lakásuk otthon, de mindenből valami megfoghatatlan frissesség árad.
A család mesél az egymás közötti viszonyokról. Egyszerű, de fontos mondatokban beszélnek.
Első este az eredeti anya olvas a fiúnak, másnap már ő, egy ideig most többnyire én leszek anyu,
mondja. A kisfiú szebb, mint az ő gyereke, arányosabb az arca. Választékosan beszél és kérdez,
kíváncsi, hogy néznek ki az érzések, hogy milyen anyagból vannak, ő látni akar néhányat.
Szülinapjára kirakós boldogságot vagy melankóliát szeretne, hogy megismerje az egészet.
De hát olyan nincs, válaszol mosolyogva, majd azt érzi, hogy akár az ő fia is lehetne ez a gyerek.
A másik apával sokat beszélgetnek, határozott a nevetése, jó vele a szeretkezés.
A másik anya csak a háttérből figyel, ritkán javít bele a beszélgetésbe, néha egy pillanatra
átveszi a gyereknevelést. Ő pedig boldog ebben a vendégéletben.
Amikor felhívja az otthoniakat, óvatosan meséli férjének és kisfiának, hogy milyen jó itt, de
azért várja, hogy mehessen haza. Megszereti a kellemes krémszínű falakat, a függönyök tapintását.
És nem tudja eldönteni, hogy miért jobb itt, mint otthon. Fél, hogy nem akar majd hazamenni.
A bűntudat hiánya, ami a legijesztőbb. De nem meri megkérdezni, hogy maradhat-e örökre.
Hamar eltelik a hat hónap, búcsúzóul gyerekrajzot kap, fekete zsírkréta a szeme.
Amikor hazaérkezik, olyan belül minden, mintha rosszul rakták volna össze.
Férje és kisfia kedvesen fogadják, de mintha először találkoznának vele.
Megölelik és érzik, hogy van valami, ami nem az övék többé. Elkallódott játékfájdalom van benne.

 

tisztogatás

anyu késő éjszaka jött haza valahonnan
kicsit büdös volt és nyugodt
alig ölelt meg de éreztem hogy a szívéből jön a szag
és el kellett fordítsam a fejem

 

Sztercey Szabolcs 1991-ben született Gyergyószentmiklóson, Kolozsváron él, majdnem mérnök lett, de közben elkezdett verseket írni és végül filmrendezés szakon szerzett diplomát. Első kötete, A nyelvtani közép 2017-ben jelent meg, a második Plüssbolygó címmel készül. Rövidfilmeket is rendez.