Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Átkeretezés

Hová tevé boldogtalan fiait?
Vörösmarty Mihály: Előszó

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.
Ránézek az algás lépcsőről, összerándulunk,
és nincs közünk egymáshoz. Szárnyak kopognak
a maradásra alkalmatlan kikötő oldalán.
Születés helyett tél van és csend.
Ezért késnek nálunk az anyák, mert
szállnak el az angyalok a családtól. A korán
érkezettek. Bár felsírnak, csak egy órát
élnek. Összerándulok minden koppanásra,
és csak az ablakon keresztül merek az égre
nézni. De hiába, az égben semmi sincsen,
ami fiamhoz hasonlítana. Újabban őket keresem
minden parton. A visszatérő vájatokat
bámulom az iszapban, az esztétikáját keresem
mindennek, mintha ez segítene a távolságtartásban.
Elfárad a part az ismétlődésben. Nyomaiban
próbálok nyelvet találni, de nem fordíthatom le
halálukat arra, ahogy megtörnek a hullámok
a tengerirózsák, hínárok és kagylók közt.

 

Alakjamúlt

Amikor a nagypapámtól örökölt borotvapenge-csomag
egyik darabjával végigvágtam a kezemet az ütőér mellett,
mintha egy folyó öntött volna ki az alkaromból. Azóta
esténként benyomom a dugót a lefolyóba, megvárom,
amíg a mosdó megtelik vízzel, belerakom a fejemet,
és nézem a zománcot fulladásig. Fehér szirmú
vadvirágként ölel a csap. Ahogy kiemelem fejemet a vízből,
véletlenszerű mintában hullanak a cseppek. Addig
bámulom őket, amíg jelenteni kezd valamit a formájuk. Közben
arra gondolok, mikor dédszüleim 1918-ban átszöktek
a határon, talán a Szamoson át jöttek, hogy legyen valamilyen
kapcsolatom velük. Sodrásuk feltöltött egy várost.
Állítólag romániai svábok voltak, akaratuk ellenére is
sokkal több nyelvet beszéltek, mint amennyit én
valaha is fogok, mégsem tudnák elmondani,
nem azért küzdöttek, hogy a torkom köré tekerjem
a folyókat. Pedig a vízben gyorsan terjed a hang,
talán gyorsabban, mint ahogy visszahátrálok a télbe,
és a fagyban végleg rögzülnek a távolságok.

 

Németh Gábor Dávid, Budapest, 1994, költő, szerkesztő. Megjelent verseskötetei: Banán és kutya, FISZ, 2017; Lebegő arborétum, Prae Kiadó, 2022. Színházi munkái: Fatima (bemutató: Kolozsvári Magyar Opera, 2021); Emma (A MÜPA 2020-as zeneműpályázatának díjazottja); Az elveszett Hold (bemutató: Zene Háza, 2026).

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...

Sztercey Szabolcs versei

A másik apával sokat beszélgetnek, határozott a nevetése, jó vele a szeretkezés. / A másik anya csak a háttérből figyel, ritkán javít bele a beszélgetésbe, néha egy pillanatra / átveszi a gyereknevelést. Ő pedig boldog ebben a vendégéletben.

az erasmus-családmodell

Elfogadták a vendéganyai jelentkezését, így fél évet egy másik család része lehet.
Kíváncsi volt, hogy milyen mást is szeretni azokon kívül, akiket muszáj.
Kedvesen és bizalommal fogadják, majd körbevezetik átmeneti otthonában.
Majdnem akkora, mint az ő lakásuk otthon, de mindenből valami megfoghatatlan frissesség árad.
A család mesél az egymás közötti viszonyokról. Egyszerű, de fontos mondatokban beszélnek.
Első este az eredeti anya olvas a fiúnak, másnap már ő, egy ideig most többnyire én leszek anyu,
mondja. A kisfiú szebb, mint az ő gyereke, arányosabb az arca. Választékosan beszél és kérdez,
kíváncsi, hogy néznek ki az érzések, hogy milyen anyagból vannak, ő látni akar néhányat.
Szülinapjára kirakós boldogságot vagy melankóliát szeretne, hogy megismerje az egészet.
De hát olyan nincs, válaszol mosolyogva, majd azt érzi, hogy akár az ő fia is lehetne ez a gyerek.
A másik apával sokat beszélgetnek, határozott a nevetése, jó vele a szeretkezés.
A másik anya csak a háttérből figyel, ritkán javít bele a beszélgetésbe, néha egy pillanatra
átveszi a gyereknevelést. Ő pedig boldog ebben a vendégéletben.
Amikor felhívja az otthoniakat, óvatosan meséli férjének és kisfiának, hogy milyen jó itt, de
azért várja, hogy mehessen haza. Megszereti a kellemes krémszínű falakat, a függönyök tapintását.
És nem tudja eldönteni, hogy miért jobb itt, mint otthon. Fél, hogy nem akar majd hazamenni.
A bűntudat hiánya, ami a legijesztőbb. De nem meri megkérdezni, hogy maradhat-e örökre.
Hamar eltelik a hat hónap, búcsúzóul gyerekrajzot kap, fekete zsírkréta a szeme.
Amikor hazaérkezik, olyan belül minden, mintha rosszul rakták volna össze.
Férje és kisfia kedvesen fogadják, de mintha először találkoznának vele.
Megölelik és érzik, hogy van valami, ami nem az övék többé. Elkallódott játékfájdalom van benne.

 

tisztogatás

anyu késő éjszaka jött haza valahonnan
kicsit büdös volt és nyugodt
alig ölelt meg de éreztem hogy a szívéből jön a szag
és el kellett fordítsam a fejem

 

Sztercey Szabolcs 1991-ben született Gyergyószentmiklóson, Kolozsváron él, majdnem mérnök lett, de közben elkezdett verseket írni és végül filmrendezés szakon szerzett diplomát. Első kötete, A nyelvtani közép 2017-ben jelent meg, a második Plüssbolygó címmel készül. Rövidfilmeket is rendez.