Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...

Sztercey Szabolcs versei

A másik apával sokat beszélgetnek, határozott a nevetése, jó vele a szeretkezés. / A másik anya csak a háttérből figyel, ritkán javít bele a beszélgetésbe, néha egy pillanatra / átveszi a gyereknevelést. Ő pedig boldog ebben a vendégéletben.

az erasmus-családmodell

Elfogadták a vendéganyai jelentkezését, így fél évet egy másik család része lehet.
Kíváncsi volt, hogy milyen mást is szeretni azokon kívül, akiket muszáj.
Kedvesen és bizalommal fogadják, majd körbevezetik átmeneti otthonában.
Majdnem akkora, mint az ő lakásuk otthon, de mindenből valami megfoghatatlan frissesség árad.
A család mesél az egymás közötti viszonyokról. Egyszerű, de fontos mondatokban beszélnek.
Első este az eredeti anya olvas a fiúnak, másnap már ő, egy ideig most többnyire én leszek anyu,
mondja. A kisfiú szebb, mint az ő gyereke, arányosabb az arca. Választékosan beszél és kérdez,
kíváncsi, hogy néznek ki az érzések, hogy milyen anyagból vannak, ő látni akar néhányat.
Szülinapjára kirakós boldogságot vagy melankóliát szeretne, hogy megismerje az egészet.
De hát olyan nincs, válaszol mosolyogva, majd azt érzi, hogy akár az ő fia is lehetne ez a gyerek.
A másik apával sokat beszélgetnek, határozott a nevetése, jó vele a szeretkezés.
A másik anya csak a háttérből figyel, ritkán javít bele a beszélgetésbe, néha egy pillanatra
átveszi a gyereknevelést. Ő pedig boldog ebben a vendégéletben.
Amikor felhívja az otthoniakat, óvatosan meséli férjének és kisfiának, hogy milyen jó itt, de
azért várja, hogy mehessen haza. Megszereti a kellemes krémszínű falakat, a függönyök tapintását.
És nem tudja eldönteni, hogy miért jobb itt, mint otthon. Fél, hogy nem akar majd hazamenni.
A bűntudat hiánya, ami a legijesztőbb. De nem meri megkérdezni, hogy maradhat-e örökre.
Hamar eltelik a hat hónap, búcsúzóul gyerekrajzot kap, fekete zsírkréta a szeme.
Amikor hazaérkezik, olyan belül minden, mintha rosszul rakták volna össze.
Férje és kisfia kedvesen fogadják, de mintha először találkoznának vele.
Megölelik és érzik, hogy van valami, ami nem az övék többé. Elkallódott játékfájdalom van benne.

 

tisztogatás

anyu késő éjszaka jött haza valahonnan
kicsit büdös volt és nyugodt
alig ölelt meg de éreztem hogy a szívéből jön a szag
és el kellett fordítsam a fejem

 

Sztercey Szabolcs 1991-ben született Gyergyószentmiklóson, Kolozsváron él, majdnem mérnök lett, de közben elkezdett verseket írni és végül filmrendezés szakon szerzett diplomát. Első kötete, A nyelvtani közép 2017-ben jelent meg, a második Plüssbolygó címmel készül. Rövidfilmeket is rendez.